Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
VII. Összegzés
tekintve az élbolyba tartozott és ugyanez volt a helyzet az ipari-építőipari népesség arányát tekintve is. 1970-re iparfejlettség tekintetében pedig az országos középmezőny alsóházában foglalt helyet. Mindent egybevetve Szolnok megye továbbra is alapvetően mezőgazdasági jellegű terület maradt és népességéből jelentős számban vándoroltak el iparosodottabb körzetekbe, elsősorban Budapestre. Nemcsak a más megyékbe történő, hanem a megyén belüli migráció is komoly tömegeket érintett: itt is ugyanaz zajlott kicsiben, mint az országban nagyban, vagyis a mezőgazdasági jellegű vidékekről az iparosodó városok irányába, illetve kisebb településekről nagyobb települések felé zajlott ez a folyamat. Tízezres nagyságrendű volt az ingázás a megyén túli és a megyén belüli iparosodott területek felé is. Láthattuk, hogy főként a mezőgazdaság teljes kollektivizálása következtében már a politikai vezetés számára is túlzott mértékű kirajzás kezdődött meg a mezőgazdasági területekről, így egyre sürgetőbbé vált olyan intézkedések meghozatala, amelyek valamiképpen vidéken tartják a mezőgazdasági munkaerőt. Mind a migráció, mind azon belül az ingázás elsősorban a fiatalabb korosztályt érintette, ráadásul úgy, hogy a szakképzett, illetve iskolázott migránsok és ingázók többségben voltak a szakképzetlenekkel és kevésbé iskolázottakkal szemben. Amint láttuk, tervidőszakról-tervidőszakra országos szinten is sokat beszéltek az iparosítás extenzív szakaszáról az intenzív szakaszra való áttérés eléréséről. Erre a legtöbb alföldi területen a vizsgált időszakban nem kerülhetett sor, hiszen mind a mezőgazdasági területekről, mind a női munkaerő köréből, mind a demográfiai hullámmal érkező fiatalság köréből továbbra is voltak kihasználatlan munkaerőtartalékok. A megye iparfejlődését korábban vizsgálók közül volt, aki legalább 1975-ig még gyorsuló, extenzív jellegű iparosításról beszélt: tehát még a IV. ötéves tervidőszak sem hozta meg Szolnok megyében az áttörést ebben a tekintetben. Az iparosításnak, az elvándorlásnak és a mezőgazdaság kollektivizálása összefüggéseinek hivatalos magyarázata valahogyan így hangzott: „A mezőgazdaság átalakítása, gépesítése és kemizálása mind nagyobb számú munkaerőt szabadított fel. A viszonylag koncentráltan települt nagyipar is egyre több munkaerőt igényelt. A megyében e két fő folyamat időben eltért egymástól, ezért évről-évre több ezren kerestek a megye határain kívül megélhetést és munkahelyet. ”622 A szocialista rendszer bukását követő években Szolnok ipara komoly veszteségeket szenvedett. A nagy múltú cukorgyárat például már hiába keressük. Ezzel szemben a két jászberényi gépgyárban még mindig komoly 622 BARTA László: Területfejlesztés - iparosítás - életszínvonal. In: Jászkunság, 1977. ápr. 1-2. szám. 20-25. p.; LUKÁCS P. 1971. 11-21. p. 297
