Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
azonban nem volt akadály (az azonos keltezésű tervezési programvázlatban már a háromból egy vízigényes és egy környezetére zavaró hatású üzemről beszéltek). Másfelől egy 1000-1500 fő női munkaerőt foglalkoztató üzem is a tervek között szerepelt.229 230 A vizsgálat idején Karcagról Pestre mintegy 350 fő, Kisújszállás- Kunmadarasra pedig újabb kb. 700 fő ingázott hetenként. A tsz-ek berendezkedése után ezerfőnyi felszabaduló munkaerőre számítottak, a környékről pedig eleve akkor is rendelkezésre állt 1500 fő, később pedig ennél még jóval többel is számoltak, a leendő ipari dolgozók toborzásával tehát itt sem lett volna különösebb gond.210 Karcag esetében még az új, szocialista városkép kialakítását is szükségesnek tartották, amelyben 12 ezer főnyi lakosságnak már emeletes épületekben kellett volna laknia. A korabeli városrendezési terv mintegy 7500 főnyi betelepülő mezőgazdasági népességgel számolt. Ez a szám gyakorlatilag megegyezett a 7420 fős külterületi lakossággal, akiket rövid időn belül a városban szerettek volna látni. Ezek részére elegendőnek látták csak 500 új lakást felépíteni, hiszen a többieket a meglévő lakások kihasználtságának átszervezésével telepítették volna le (a szobánkénti, akkor alacsonynak számító 2,57 fős laksűrűség 3,0-ra emelésével mintegy 5 ezer fő frissen betelepülő lakásgondjai megoldódtak volna és már „csak” 2 ezer fő elhelyezésével számoltak - az 500 új lakásba).231 Ahhoz, hogy az I. osztályú települések közé kerüljön, Karcagnak Kisújszállással és Püspökladánnyal kellett „megküzdenie”, hiszen a TERINT Területrendezési Osztályán a Puky Ferenc vezette kutatócsoport egy ideig nem tudott dönteni a 3 település között. Végül Kisújszállást még a II. osztályba sem sorolták be, hiszen teljesen Karcag vonzáskörzetének nyilvánították, amely még mint perspektivikus járási székhely sem jöhetett számításba. Indoklásként jóval kisebb lélekszámát (13.900 fő) és azt a két tényezőt adták meg, miszerint határában egyetlen kijelölt vagy fejlesztendő tanyaközpont sem volt és vonzáskörzete közigazgatási határai közé volt szorítva (a Szolnok Megyei Pártbizottság első titkára ennek ellenére Kisújszállás iparosítását operatív politikai feladatnak tekintette). Az országos jelentőségű ipar telepítésének reményéről 1951 őszére végleg lemaradt település csak helyi jelentőségű, főleg 229 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1.21.d. Fejlesztési terv. Karcag. 230 Uo. Karcag. 231 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 21.d. Fejlesztési terv és tervezési programvázlat. Karcag. 92
