Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

településnek. Mind fekvését, mind közlekedését, mind területét, mind a munkaerő meglétét kedvezőnek tartották az ipar számára, bár ipari víz nagy mennyiségben nem állt rendelkezésre. A Tisza és a Körös-csatorna, valamint a Berek forrásvize mégis összehasonlíthatatlanul előnyösebb helyzetet biztosítottak számára a fejlesztés szempontjából, mint az Alföld legtöbb hasonló településének esetében - áll a TERINT jelentésében. Az ipar szempontjából teljesen jelentéktelennek leírt településen az alábbi ipari egységek voltak megtalálhatóak:- 2 téglagyár (az egyik nagymennyiségű kézi téglát gyárt)- 2 malom (az egyik 2 vagonos, a másik 80 q-s őrlőkapacitással)- 2 manufaktúra-szerű kenyérgyár, egy javítás alatt álló műjéggyár- egy exportra is termelő, különleges tűzálló üvegárut gyártó cég 20 munkással227- egy vágóhíd- a Magasépítő Vállalat, változó munkáslétszámmal- ide sorolták a 47 traktorral rendelkező gépállomást is.228

Karcag 25.650 fős lakosságának 27,1 %-a élt külterületen, a foglalkozási szerkezetet tekintve pedig 18,9% dolgozott az iparban és 57,9% a mezőgazdaságban (egyéb: 17,9%). A városnak már a vizsgálat elkészítésekor jelentékeny munkaerő-feleslege volt, amely téren a mezőgazdaság gépesítésének és átszervezésének köszönhetően további emelkedés volt várható. A népesség növekedése is számottevőnek tűnt az előrejelzések alapján, hiszen a város lakossága rövid távlatban 27-28 ezer főre, hosszú távlatban pedig 33-35 ezer főre növekedett volna a tervek szerint. A fentiek alapján egy igen nagyszabású ipartelepítési terv látott napvilágot Karcagra vonatkoztatva 1951. május 9-én. A fejlesztési tervben a kb. 100 ezer fős vonzáskörzettel rendelkező városba egyrészt 2 vagy több (!), összesen 3000-3500 főnyi férfinépességnek munkát adó, országos jelentőségű üzemet terveztek. Előírták, hogy a tervezés során nem nagy vízigényű ipartelepítésről lehet szó, amelyeknek zavaró hatása

A kis Karcagi Üveggyár a maga különleges profiljával kissé kilógott a sorból nemcsak Karcag, hanem egész Szolnok megye ipara kapcsán is. A kis gyárat még 1940-ben alapította Veres Zoltán, aki korábban Budapesten volt üvegfúvó. A gyár a Berekfürdő környékén fellelt földgáz felhasználásával működött. Speciális, laboratóriumi készülékei a világpiacon is keresetek voltak. Az államosítás után állami kísérleti kutató intézet lett és ráálltak a finom üveghulladék újrahasznosítására is. In: Szolnok megyei néplap, 1952. szeptember 27. „A Karcagi Üveggyár jövőt teremt Üvegiparunknak".4. p. A témáról részletesebben: B. KOVÁCS Erzsébet: A Karcagi Üveggyár története (1940-1956). H.é.n.

228 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 21.d. A TERINT Területrendezési Főosztályának 1951. december 21-én elkészült, Szolnok megyére vonatkozó kötete. Karcag.

91