Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

Mint fentebb említettük, az iparkorlátozó intézkedések közül a malomipar leépítése csak az egyik volt, ezen kívül tömegesen ítéltek bezárásra egyéb könnyűipari üzemeket is az országban. Az OT 1950 decemberében többek között leállításra javasolt 23 textilipari üzemet mintegy 4490 dolgozóval, a mezőgazdasági iparból pedig 151 üzemre várt leállítás: ezek között a legtöbb dunántúli malomipari, valamint édesipari és sör-, maláta-, és ásványipari üzem volt. A bezárási hullám nem kímélte a vegyesiparba sorolt iparágak üzemeit sem, így pl. bezárásra ítéltek 75 vegyes faipari, 29 cipőipari, 7 bútoripari, 607 (!) nyomdaipari, 7 bőripari és 14 növényolaj-, szappan- és háztartási vegyipari üzemet is. A Szolnok megyei üzemek közül nevesítetten is szerepel a listán Stern Pál abádszalóki vegyes faipari üzeme, Fodor János szolnoki cipőüzeme, valamint a túrkevei Keve Cipőgyár, de megszüntetésre ítélték a 27 főt foglalkoztató Karcagi Növénysajtoló Üzemet is. A munkájukat a fentiek miatt elvesztő dolgozók csak egy részének tudtak munkát biztosítani az állami szektorban, így pl. a könnyűiparban feleslegessé vált 1100 dolgozóból 500-nak, vagy a mezőgazdasági iparból felszabaduló munkaerő felének. De pl. a faiparból elbocsátott 1657 dolgozó közül az állami ipar egyetlennek sem tudott munkát biztosítani.59

1.2. A kisipar erőszakos visszaszorítása

Amint az a malomiparnál is látható volt, a legfelsőbb politikai vezetés az iparon belül - és az általános iparosítási törekvésektől függetlenül - a magánszektornak minél kisebb teret kívánt hagyni. Ennek szellemében született meg 1951. szeptember 19-én az MDP KV Titkárságának határozata a kisipari tevékenység korlátozásáról és a kisiparban foglalkoztatott szakmunkások állami iparba való átirányításáról. A határozat kijelentette, hogy egyes iparágakban politikai szempontok alapján tartották kívánatosnak a kisipari tevékenység megszüntetését: ilyen szakma volt a sokszorosító, a vésnök, a bélyegkészítő, a szeszfőző, a tímár és a fényképész szakma (ez utóbbit abban az ütemben tervezték leépíteni, ahogyan az állami hálózat kiépül). Mindezen túl olyan iparágakban, ahol a kisipar nem a közvetlen fogyasztásra termelt, hanem az állami ipar kisegítő része volt, szintén szükségesnek tartották a kisipari tevékenység csökkentését és az ott dolgozóknak az állami iparba való átirányítását. Azokban a kisipari ágazatokban, amelyek a nagyipar kisegítő részei voltak (elsősorban a vasas szakmáknál), megtiltották a bérmunkás alkalmazását és adóügyi intézkedésekkel, valamint meggyőzés útján

MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. 138.d. Munkaerőgazdálkodás. Az 1950. évben leállításra javasolt üzemek. 352-357. p.

32