Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

aláhúzva a tervezetben. A leállított malmokat üzemképes állapotban kívánták tartalékolni.56

A Tervosztály szemét igencsak szúrták az akkor meglehetősen jól működő magánmalmok. Megyei viszonylatban feltétlenül szükségesnek tartották az 50q/nap feletti kapacitású malmok iparengedélyének bevonását. Úgy látták, hogy „a magánmalmok az állami malmok rovására dolgoznak és így vonzó hatást gyakorolnak a parasztság felé”. A magánmalmokról általában azt tartották, hogy rontják az állami malmok hitelét, valamint nemzetgazdaságilag drágán termelnek és politikailag is kártékony munkát végeznek. A legtipikusabb példának Jászkisér települését hozták fel, ahol három magánmalom működött, amelyeket rendszeresen kerestek fel őröltetés céljából Jászapátiból és Jászladányból is, noha azokon a településeken állami malmok is működtek. A malomipar racionalizálása után 18 állami- és 6 magánmalmot terveztek üzemben tartani. A leállított malmok összkapacitása elérte a 2344q/nap értéket, így a megmaradó malmok kihasználtsága 75,8%-ra nőtt volna, amellyel elérhették az áhított rentabilitást. Az intézkedésektől többek között a szénpazarlás megszűnését remélték: kimutatták ugyanis, hogy a csak egy műszakban dolgozó malmok a gépek mindennapos felfűtésével és leállításával micsoda szénpocsékolást követnek el.57 Mindezen túl jelentős bérmegtakarítással is számoltak. A bezárandó malmok listáját több tényező figyelembevételével állították össze: a kapacitás kihasználásának vizsgálatán túl megnézték a malmok elhelyezkedését a szállítási útvonalakhoz képest, a gépi berendezések állapotát, a raktározási lehetőségeiket, a szállító kapacitással való ellátottságukat, valamint a fentiek alapján azt is, hogy hány műszakban folyt a termelés az adott helyen. A megyében a negatív rekorder a jászdózsai malom volt mindössze 16,9%-os kapacitáskihasználással. 58

56 MNL JNSZML XXXV. 39-1-72. ő.e. 1/95-108. p. 976/1951.sz. Tárgy: Szolnok megye malomiparának racionalizálási terve. Ea.: Dr. Salló Ferenc.

Az ötéves terv során mindvégig kiemelt országos és megyei gazdaságpolitikai téma volt a szénkérdés. A termelő üzemeket és egyéb felhasználókat is állandóan - de többnyire hatástalanul - a szénnel való takarékosságra szólították fel. A nem állandóan üzemelő malmok állítólagos szénpocsékolása egészen más színben tűnik fel, amikor - igaz, 4 esztendő múlva, de még mindig ebben a tervidőszakban - kiderült, hogy a szintén széntakarékosságra kötelezett jászberényi Fémnyomó- és Lemezárugyárban mintegy 15 vagonnyi széntömeg jött öngyulladásba és égett hónapokon keresztül - tárolási hanyagság következtében. Részletesebben: SEBŐK Balázs: Az erőltetett iparosítás korszaka Jászberényben az élet- és munkakörülmények tükrében. In: Zounuk. A Jász-Nagykun- Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve. 21. sz. Szolnok, 2006. 183. p.

58 MNL JNSZML XXXV. 39-1-72. ő.e. 1/95-108. p.

31