Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
leszűkítették és a fentiek közül csak Jászberény, Karcag, Mezőtúr és Szolnok maradt körön belül, azonban Túrkevét utólag beemelték ötödiknek, így alakult ki az az 5 település, amelyekre a TERINT a későbbiekben részletes rendezési és városfejlesztési terveket dolgozott ki. Tehát az I. osztályba 5, a II. osztályba is 5 település került, a többi település pedig a III.A. (fejlesztendő), a III.B. (csak együttesen fejlesztendő) és a III.C. (nem fejlesztendő) osztályokba került.45 A TERINT Területrendezési Főosztályán 1951. december 21-éré elkészítették a megye jelenlegi helyzetéről szóló értékelést és a fejlesztési javaslatokat is. Ennek elején megjegyezték, hogy a Tisza által elválasztott Jászságnak és a Nagykunságnak igen kevés kapcsolata volt egymással, közlekedési szempontból ezért is találták nagynak Szolnok jelentőségét. A vizsgálat a megye területén összesen 14 db országos jelentőségű ipari üzemet talált, amelyből 8 db a megyeszékhelyen, Szolnokon működött. Ide tartozott a frissen elkészült jászberényi Aprítógépgyár (ekkor még 2500 fős dolgozói létszámmal számoltak itt), a mezőtúri Téglagyár és a Vigogne szövőüzem (100 és 200 fő), a martfűi Tisza Cipőgyár (1200-1400 fő), a törökszentmiklósi Mezőgazdasági Gépgyár és a Baromfifeldolgozó Vállalat46 (600 és 200-400 fő). Ezen kívül Szolnokon a Járműjavító (2400 fő), az új Kénsavgyár (1000-1200 fő), az új Állami Gépjavító (120 fő), a Papírgyár (80-100 fő), a Bútorgyár (90- 100 fő), a Fűrészüzem (150-180 fő), az új Szalmacellulóz Gyár (100 fő), valamint a Téglagyár (180 fő). A felsoroltakon túl még helyi jellegű iparral lehetett számolni Jászberényben, Karcagon, Mezőtúron, Szolnokon, Kisújszálláson és Túrkevén. A „kiértékelés” Szolnok megye iparát a többi alföldi megyéhez viszonyítva valamivel fejlettebbnek látta, de megjegyezte, hogy nagyobb mértékű iparosítást Szolnok kedvező közlekedési helyzete tesz lehetővé a jövőben is. A megyét azok közé az alföldi tájak közé sorolták, ahol vízigényes ipar telepítésére van lehetőség, míg bányászati lehetőségek ekkor egyáltalán nem látszottak.47 A jelentés szerint ekkor a megyében munkaerő feleslegről alig lehetett beszélni, hiszen a tavasszal kirótt munkaerő-toborzásból (3500 fő) csak 1500-at tudtak teljesíteni. Az Munkaerőtartalékok Hivatala (MTH)48 adatai szerint 1245 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 5.d. Megyék 1949-1953. 1-3. p. térképei. A törökszentmiklósi Baromfifeldolgozó Vállalat másik ismert, rövidített neve a BARNEVÁL volt. 47 MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 21.d. A TERINT Területrendezési Főosztályának 1951. december 21-én elkészült, Szolnok megyére vonatkozó kötete. 1-3. p. Az MDP Államgazdasági Bizottsága 1949. szeptember 27-én lezajlott ülésén döntött a Munkaerőtartalékok Hivatalának létrehozásáról. A szerveszet elődje az Országos Munkaerőgazdálkodási Hivatal volt. Az MTH legfőbb feladataként a termelésbe újonnan 26
