Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)
elhalasztották, még ha az üzem modern volt is. A gépipar általános jelenségeként írták le, hogy amennyiben a magyar iparnak sikerült is korszerű terméket előállítania, az csak 5-6 év késéssel jelent meg a külföldi piacon, de összességében is csak kevés jó műszaki színvonalú termékkel tudott a magyar népgazdaság megjelenni a tőkés piacon. A piackutatás teljes hiányát jelzi, hogy olyan gyártmányokat is kifejlesztettek, amelyekre nem is volt kereslet a piacon. Részben a gyártmányok alacsony műszaki színvonala miatt szinte krónikussá vált a nagyfokú rendeléshiány. A műszaki fejlesztés és a termelékenység növekedése ellen hatott a mezőgazdaságból felszabaduló és az ipar felé áramló munkaerő nagy nyomása: a tervidőszakban az előre kalkulált 75 ezer helyett 250-300 ezer fő (!) áramlott a mezőgazdaságból az iparba, jórészt szakképzetlen munkaerőként.516 A II. ötéves tervidőszak során teljesített ipari beruházásokból csak 10,4% jutott a könnyűiparra, 23,3% az élelmiszeriparra, viszont 61,6% a nehéziparra (a bányászattal együtt utóbbi érték viszont már 81,2%). Az iparilag elmaradott területeken a nehézipar összességében „csak” 58,2%-kai részesedett.517 A II. ötéves terv konklúzióját megvonó jelentésekből kiderül, hogy a tervekben nem számoltak a gazdaság extenzív fejlesztési lehetőségeinek kimerülésével, ugyanis a tervidőszak alatt a munkerőfelesleg kezdett kimerülni, sőt ismét munkaerőhiány ütötte fel a fejét. Valóságos munkaerőhiány általában csak kevés helyen fordult elő, a legtöbb esetben csak a munkaerő-kapacitás alacsony fokú kihasználtságából adódtak a problémák. Sokfelé előfordult, hogy a nehezebb munkakörök ellátatlanul maradtak, míg ugyanott a könnyebb munkáknál munkaerő bőségről beszélhettek. A fentiekből adódóan a gazdaságirányítás vezetőinek immár el kellett gondolkodniuk azon, hogy párhuzamosan a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerő elapadásával a nehéz fizikai munkák addig halogatott gépesítése elkerülhetetlenné válik a következő tervidőszakokban. A gépi beruházásokkal rengeteg férfi munkaerőt lehetett volna már addig is felszabadítani, főleg a százezreket foglalkoztató anyagmozgatási-rakodási munkák területén. Azonban - ha ez többnyire csak a létszámkihasználás extenzív gyakorlatából adódott is - tömegesen előfordult munkaerőhiány, amelynek az alábbi következményei voltak: a vállalatok ezzel indokolták a tervtől való elmaradásukat - a munka- és üzemszervezési tevékenységet sok helyen elhanyagolták jelentős volt a túlórázás 516 517 234 Uo. 16-24. p. BARTKE István: Az iparilag elmaradott területek ipari fejlesztésének főbb közgazdasági kérdései Magyarországon. Akadémiai Kiadó, Bp., 1971. 152. p.
