Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)
pedig hátráltatták az egészségesebb struktúra kialakítását. Az I. ötéves terv lerakott alapjai tehát igencsak makacsnak bizonyultak. A régi struktúrában eszközölt befektetések nem nyújtották a várt eredményt: zömében csak a mennyiségi fejlesztés többletével lehetett számolni, miközben az elvárt intenzív, minőségi fejlesztés a háttérbe szorult. Tehát a tervben foglaltakkal ellentétben a megvalósulás során ismét csak inkább a fejlesztés extenzív iránya érvényesült, de makacs tünetként maradt meg a termelőeszközökkel való pazarlás és „a munkaerővel való laza gazdálkodás’’ is. Ráadásul a KGST együttműködésben is kevesebb eredmény jelentkezett a vártnál.514 A jelentés iparágankénti összesítésénél a könnyűipari fejlesztés nem kellő megalapozottságát a cellulóz- és a papírgyártás közötti aránytalanság példáján keresztül szemléltették, amelyet az országos anyagban éppen egy szolnoki példával támasztottak alá. Az 1965-ben legyártott 28 ezer tonna cellulóznak csak a felét tudták a papírgyárak feldolgozni: az aránytalanságot „kényszerű exporttal” sem lehetett megoldani, így a 8 ezer tonna kapacitású szolnoki üzemet 3 hónapra le kellett állítani, hogy ne termeljen újabb feldolgozhatatlan cellulóz-felesleget. A bútoripar esetében hibaként rótták fel, hogy a beruházási eszközök 60%-át az elaprózott, kedvezőtlen termelési adottságokkal rendelkező helyi ipar használta fel és csak 40% jutott a nagyüzemeknek. Az építőanyagipar esetében úgy szüntettek meg több magas önköltséggel termelő téglagyárat, hogy közben időben elhúzódott a blokkos (különösen a paneles) építési mód szélesebb körű alkalmazásának bevezetése, így az építőipar igényeit egyetlen évben sem sikerült kielégíteni (hiába a téglatermelés 8%-os növekedése). A téglahiány miatt nem valósulhatott meg az ötéves terv célkitűzése, hogy minél több magánlakás épülhessen, enyhítve a súlyosbodó lakásínségen.515 Kiderült, hogy a II. hároméves tervben jelentősen, 54%-kai volt kedvezőbb a termelő állóalapok 100 Ft-os növekedésére jutó nemzeti jövedelem emelkedése, mert ezúttal már túlsúlyban voltak a bővítő jellegű, új létesítmények a hároméves terv korszerűsítő, rekonstrukciós beruházásaival szemben (amelyet itt is megfogalmaztak, de a megvalósítás során a terv egészen más irányt vett). Gyakori eset volt, hogy előnyben részesítették a kapacitást bővítő beruházásokat a fejlesztő jellegű beruházásokkal szemben még ott is, ahol kapacitástartalékok voltak. Rendszeresen előfordult, hogy nem a legkorszerűbb gépeket szerezték be, a segédfolyamatok korszerűsítését pedig 514 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 00183/V/66.0T. Tájékoztató a II. ötéves terv teljesítéséről. Kiadja a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság. Budapest, 1966. április 12. Varga György elnök. 1-5. p. 515 Uo. 10-11. p. 233
