Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)
Az egyes ipari üzemek, illetve telephelyek kategóriákba sorolása nem csak a Budapestről kitelepítendő ipari egységekre vonatkozott. Erről tanúskodik a Könnyűipari Minisztérium Helyi Ipari Főosztályán 1965. július 19-én készült jegyzőkönyv is. Ekkor - a Szolnok Megyei Tanács két képviselőjének512 jelenléte mellett - kategóriákba sorolták a megyei tanács fennhatósága alá tartozó vállalatokat is. Az összesen 13 ipartelep közül egyetlen került a legkiemeltebb (I/a) kategóriába, egy pedig I. kategóriás lett (a Szolnok Megyei Tanács Vasipari Vállalatáról és az Építőanyagipari Vállalat Homok- és Kavicskitermelő Üzeméről van szó). A III., felszámolandó kategóriába viszont 3 telephelyet soroltak, éspedig a Szolnok Megyei Asztalosipari Vállalat jászberényi és jászárokszállási telepeit, a szintén jászberényi Csökkent Munkaképességűeket Foglalkoztató Vállalatot és az Építőanyagipari Vállalat egyik telepét. A két jászsági telephellyel működő Asztalosipari Vállalatot az épület- és telephelyi adottságok tarthatatlansága miatt 1970-ig teljesen felszámolni tervezték, míg a csökkent munkaképességűek munkahelyét költségvetési irányítás alá vonták.513 3. A II. ötéves tervidőszak értékelése 3.1. Az országos helyzet A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság 1966. április 12-i keltezéssel adta ki a II. ötéves terv teljesítéséről szóló anyagát. A 46 oldalas összefoglalóban több önkritikus elem is megfogalmazásra került. A jelentés elején olvasható, hogy a II. ötéves terv a II. hároméves tervben elkezdett gazdaságpolitika folytatása volt. Ennek során öt esztendő alatt az ipari termelés 47-48%-kal, a mezőgazdasági termelés 12-14%-kal, a nemzeti jövedelem pedig 26-28%-kal emelkedett. A népgazdaság fejlődésének fontos arányai azonban mégis a tervekben vázoltaktól eltérően alakultak, hiszen az ötéves terv fejlesztési koncepciói több ágazatban is előnytelenül módosultak, ami leginkább a beruházási politikában és a beruházási gyakorlatban jelentkezett. Az egyik legkomolyabb hibaként - szinte mint a szocialista beruházáspolitika kötelező velejárója - leírták, hogy a terv célkitűzéseiben uralkodó maradt az új objektumok létesítésére való törekvés szemben a rekonstrukciókkal, a korszerűsítésekkel és a kisebb beruházásokkal. Erőteljes maradt a hagyományos (bázis) szerkezethez való ragaszkodás, az elhúzódó beruházások A Szolnok Megyei Tanácsot Dr. Polonyi Szűcs Lajos tanácselnök helyettes és Pintér Dezső, a megyei tanács ipari osztályának vezetője képviselte. 513 MNL OL M-KS-288-26/1965/17. ő.e. 60-61. p. 232
