Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)

az ipar fejlesztésére 83-85 milliárd Ft beruházást határoztak el az összesen 180 milliárd Ft-nyi állami és szövetkezeti beruházásból. Az ipari beruházások közül Budapest csak olyan fejlesztéseket kaphatott, amelyek révén tovább nem emelkedik, sőt összességében csökken a főváros részesedése az ipari dolgozók országos számában.475 Az Alföldre elsősorban a munkaigényes gép- és könnyűipari vállalatok mellett építőanyag-ipari és nem nagy vízigényű élelmiszeripari üzemeket lehetett telepíteni, valamint növelni kellett a helyi munkaerő ipari foglalkoztatását. Szolnok megye - az előző tervidőszakhoz hasonlóan - egyetlen létesítménnyel képviseltette magát a tervtörvényben: a TVM jelentős bővítésével annak szuperfoszfát termelését 1965-re 650 ezer tonnára kívánták növelni, igaz, a vegyipar legnagyobb létesítménye ebben a tervidőszakban a Tiszavidéki Vegyi Kombinát volt. A vegyipar termelését összességében 75%-kai tervezték fellendíteni. Külön hangsúlyt helyeztek a bútorgyártás jelentős (78-80 %-os) és az élelmiszeripari termelés 40-42 %-os növelésére is: utóbbi fejlesztését már a lakosság átrétegződésével kapcsolatban felmerülő fokozottabb ellátási igényekkel hozták összefüggésbe. A lakásépítés átlagos időtartamát 1965-ben az 1961. évinek mintegy felére kellett csökkenteni és a tervidőszak végére már fel kellett készülni a szobanagyságú elemekkel való építésre is.476

2. A II. ötéves terv megvalósításának évei

2.1. Az ipar decentralizációjának kérdései

Amint azt a II. hároméves terv országos eseményeinek tárgyalásánál említettük, 1959-ben a magyarországi iparszerkezet további torzulásának (vagyis Budapest ipari súlya további növekedésének) megakadályozása érdekében intézkedéseket kellett hozni. Kiderült ugyanis, hogy az I. ötéves terv után a II. hároméves terv sem „akarja” az elmaradott vidéki területek ipari felzárkóztatását. A Gazdasági Bizottság által meghozott határozatok végül csak a további súlyos torzulást tudták megakadályozni. Nem csoda tehát, ha a II. ötéves terv első éveiben újabb és újabb intézkedésekre volt szükség, hogy a mindenképpen Budapestre, illetve annak környékére tartó ipari beruházásokat valahogyan vidékre tereljék. Már korábban kitalálták a budapesti üzemek

Budapest iparosodásának visszafogásában fontos szerepet játszott, hogy a város fokozatosan kezdett belépni a posztindusztriális korszakba, így már nem volt a korábbiakhoz hasonló erősségű az újabb ipartelepítések iránti igénye. A kevésbé fontos, illetve nem korszerű vagy erősen környezetszennyező iparágakat immár könnyebben „adta le” vidékre.

476 Második ötéves tervtörvény.

214