Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
V. A II. ötéves tervidőszak (1961-1965)
kategorizálását, amellyel a főváros egészségtelen ipari fejlődését kívánták korlátozni. 1961-re 491 budapesti üzem kategorizálása történt meg az alábbi szisztéma alapján:- I. és I/a kategória: új üzemi épületek is építhetők a budapesti telephelyen (161 üzem) II. kategória: új üzemi épületek építése tilos, de gépcserék és egyéb korszerűsítés korlátlanul, létszámnövelés viszont csak korlátozottan engedélyezett (200 üzem)- III. kategória: fokozatosan megszüntetendő, többségében elavult épületekkel rendelkező kisüzemek, ahol bármiféle beruházás tilos. Negyedüket már a II. ötéves tervidőszak során megszűnésre ítélték, ami 42 ezer dolgozót érintett, ez a budapesti ipari létszám 8,8%-a volt (125 üzem).477 A kitelepítés tervezésének vezetése világosan látta, hogy a vidékre kerülő üzemek esetében a legnagyobb nehézséget majd a vezető szakemberek vidéki biztosítása, azok vidékre való „levitele” jelenti: éppen ezért a Munkaügyi Minisztérium (MŰM), a Pénzügyminisztérium és az OT olyan kihelyezési juttatások bevezetésében gondolkodott, amely a vidéken eltöltött idő függvényében adott volna lehetőséget a munkabérek emelésére. Hangsúlyozták, hogy az üzemek vidékre telepítése csak ellensúlyozni fogja a Budapesten maradó üzemeknél bekövetkező létszámnövekedést. Tehát a Budapest-vidék viszonylatban csak minimális létszámarány javulás várható.478 Ráadásul az üzemek kategorizálásából kitűnt, hogy a vidékre telepítésnél zömében egyfajta „maradék-elv” érvényesülhetett: amire már nem volt szükség a fővárosban, az mehetett vidékre. A kitelepítendő ipari objektumok többnyire az egészségre és a környezetre ártalmas üzemek voltak, amelyek az egykori elemzések diszkrét szóhasználatával „nem mindig jelentettek a vidéki ipar számára fejlettebb műszaki színvonalat. ”479 Az ipari üzemeknek a fővárosból vidékre telepítése ellen több kifogás is érkezett. Ezek közé tartozott Csergő János KGM miniszter véleménye, aki nem értett egyet azzal, hogy a III. kategóriájú üzemekben semmiféle felújítási Budapest ipari üzemeinek kategorizálására már az I. ötéves terv kezdetén is történtek kísérletek. Az OT-nál ekkor négy kategóriába sorolták a fővárosi üzemeket: az I. és II. kategóriába kerülőket 3, illetve 10 éven belül szerették volna át- illetve kitelepíteni. Ezek mind „zavaró és bűzös jellegű” gyárak voltak. Az elgondolásból akkor gyakorlatilag semmi sem valósult meg. Forrás: ÁDÁM A. 1985. 188-189. p. 478 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 00179/1/1961 OT. A budapesti üzemek vidékre telepítésének helyzete. 6-7. p. 479 PETŐ I. - SZAKÁCS S. 1985. 614. p. 215
