Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)

népességéből az 1949-es 35,4%-ról 1960-ra 38,0%-ra emelkedett a városi népesség aránya: ez az érték Komárom és Csongrád megyék után a harmadik legmagasabb volt az országban. 1960-ban a munkaképes korú férfi lakosság majdnem egésze (96%-a), a munkaképes nőknek azonban mindössze 32%-a volt kereső. A kereső nők összes nőkhöz viszonyított aránya Szolnokon volt a legmagasabb (39%). Az 1960. évi népszámlálás időpontjában a 214.800 keresőnek 82%-a fizikai munkás, 11%-a szellemi foglalkozású és 7%-a nyugdíjas, járadékos és egyéb inaktív kereső volt. 420

7. számú táblázat: A keresők százalékos megoszlása Szolnok megyében

Népgazdasági ág

1949. január 1-i állapot

1960. január 1-i állapot

Mezőgazdaság

66,9

45,4

Ipar

10,5

16,5

Építőipar

3,1

8,0

Közlekedés

2,7

4,8

Kereskedelem

3,6

5,2

Egyéb népgazdasági ág

13,2

20,1

Nyugdíjas

3,8

6,5

Összesen

100,0

100,0

Forrás: Az 1960. évi népszámlálás.

1960-ban a Szolnokon dolgozóknak több mint a negyede, közel 9 ezer ember bejáró volt, akik Szolnok megye 72 településéről és más megyék 120 egyéb településéről jártak be a városba dolgozni. A bejáró dolgozók fele az iparban és az építőiparban dolgozott, negyedük pedig a közlekedésben talált munkát. A fenti 192 településen belül 14 település esetében bizonyult igazán erősnek Szolnok vonzereje (ide azok a települések számítanak, ahonnan a munkavállalók legalább 10%-a Szolnokra járt dolgozni): ezek mind Szolnok közelében található települések voltak, amelyek közül kettő Pest megyéhez tartozott (Abony és Jászkaraj enő). A Szolnokra való ingázás nagyságára jellemző, hogy itt az ingázóknak a helyben dolgozókhoz képest magasabb volt

420

190

GÁCSI Ferenc: Szolnok megye népessége az 1949-1960. évi népszámlálás idején. In: Jászkunság, 1963 . 35-37. p.