Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
egyetlen üzem kitelepítése sem jött számításba még a tervezés szintjén sem. Országos viszonylatban, az 1958-1959-ben elkezdődő kitelepítések közül még a II. hároméves tervidőszak utolsó évében, 1960-ban megvalósult egy-egy üzem telepítése Veszprémfajszra, Balassagyarmatra és Szekszárdra, az alföldi települések közül pedig Balmazújvárosba, Bajára, Szegedre és Kalocsára. Sőt Balatonfűzfőre két üzemet is telepítettek Budapestről. A II. ötéves tervidőszakra vonatkoztatva Szolnok megye továbbra sem reménykedhetett egyetlen fővárosi üzem kitelepítésében sem, miközben az alföldi városok közül ugyanezt elmondhatta magáról Debrecen, Nyíregyháza, Cegléd, Kalocsa, Balmazújváros, Békéscsaba, Kecskemét, Szentes, Szeged és Hajdúnánás is.410 2.2. „Húzd meg, ereszd meg”: a kisipar helyzete A II. hároméves tervidőszak második esztendejének végén a Könnyűipari Minisztérium Helyi Ipari Főosztálya jelentést küldött az MSZMP KB IKO-nak (Ipari és Közlekedési Osztály) a kisipar országos helyzetéről. A jelentésből megtudható, hogy a kisiparosok száma országosan az 1956 októbere és az 1957 decembere közötti időszakban mintegy 25 ezer fővel növekedett, majd 1958-tól kezdődően fokozatosan csökkent. A csökkenés oka egyrészt az a felülvizsgálat volt, amelyet Apró Antal rendelt el az 1956. október 23-a után kiadott iparigazolványok esetében: 1959 novemberéig a felülvizsgálat során 6736 iparigazolványt vontak be az iparhatóságok. A kisiparosok létszámcsökkenésének másik oka pedig az időközben megkezdődő mezőgazdasági kollektivizálási hullám volt (az önálló kisiparosok létszámcsökkenése főként falun következett be, ahol a javító-szolgáltató tevékenység hiánya egyébként is gondot okozott). A kollektivizálási hullám idején sok kisiparos volt kénytelen belépni a tsz-ek ipari műhelyeibe felszerelésükkel és földjükkel, hogy ott iparigazolványukat visszaadva munkaegység fejében dolgozzanak. Az OKISZ adatai szerint a magánkisiparral felhagyok másik része a ktsz-ekben, illetve az állami szektorban keresett munkát. Az állami szektorban a kisiparos szakmunkások általában jó beosztásba kerültek. A lemorzsolódó kisiparosok nagy része viszont kontárként folytatta tovább tevékenységét, noha a kontárok már nem voltak olyan erős versenytársai a kisiparosoknak, mint a múltban. A jelentés szerint az országos elmaradottságának felszámolását a mezőgazdasági és az ipari termelés „összhangba hozatalától”, a belterjes mezőgazdaságra épülő iparosítástól várta. Forrás: ÁDAM A. 1985. 184. p. 410 MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. Isz.: 00179/1/1961 OT. Budapesti üzemek vidékre telepítésének helyzete. 183
