Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
IV. A II. hároméves tervidőszak (1958-1960)
ebben az időben egy, a pártvezetés számára elkészült jelentés - a mintegy 45 ezer munkás és értelmiségi körében elvégzett vizsgálat alapján - tudatta, hogy a lakosság körében fokozódik az aggodalom a várható, illetve már jelentkező foglalkoztatási nehézségek miatt. Végül már a terv közzétételét követő első hónapban felemelték a terv előirányzatait: 1958. június 30-án a Gazdasági Bizottság a beruházási keret 1,5 milliárd forintos növeléséről határozott, s egyben további emelésekre hatalmazta fel az OT-t. A terv felemelésével új feszültségek jelentkeztek, hiszen a munkanélküliség fenyegetése helyett hamarosan munkaerőhiány mutatkozott. Ismét megjelentek az 1956 előtti időkre jellemző kedvezőtlen jelenségek: a megnövekedett anyagigény miatt 1958 végére az ipar gyakorlatilag „elfogyasztotta” a hároméves terv egészére tervezett anyagkészlet-növekedést.386 A II. hároméves terv első módosítása után nem kellett sokáig várni a következő, sokkal számottevőbb tervemelésre, amely a KGST-országok 1959. márciusi, új stratégiájának hatására következett be. Az MSZMP KB 1959. március 6-án közzétett határozata már a terv három év helyett két év alatti teljesítésére hívott fel, így gyorsabban szerették volna megszüntetni azt a viszonylagos elmaradást, amely a fejlődésben a régi hibák és az 1956-os események miatt keletkezett. „1959 végére érjük el népgazdasági tervünk néhány legfontosabb mutatójának - a szocialista ipar termelésének, a termelési költségeknek, a beruházásoknak, a termelékenységnek, a nemzeti jövedelemnek - a hároméves tervben 1960-ra tervezett színvonalát. ”387 A hároméves terv alatt, 1959-ben elkészítették az Országos Tervhivatalban „A három éves terv ipari beruházásainak területi bontása” című anyagot. Ebben már akkor figyelmeztettek az adatok arra, hogy - noha ezzel tételesen a tervtörvény sem foglalkozott - korántsem fog csökkenni Budapest és az iparilag elmaradott vidék, különösen az Alföld közötti szakadék (emlékeztetőül: az I. ötéves terv után ezt több jelentés is önkritikusan kihangsúlyozta). Az egyes tervmutatókból kiderül, hogy míg a minisztériumi ipari beruházásokból Budapest 15%-kai részesedett, addig az egész Alföld mindösszesen 3,7%-ot kapott, mindez pedig a bányászat nélküli minisztériumi ipari beruházások esetében 19,2% 4,8% volt. A szorzószám mindkét esetben négyszeres, Budapest javára. Amennyiben a főváros és az egész magyar vidék közti létszámnövekedés összehasonlítását vesszük alapul, akkor Budapestre tervezték a minisztériumi ipari jellegű létszámnövekedés 43,3%-át 386 pETő ! _ SZAKÁCS S. 1985. 383-385. p. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Az MSZMP Központi Bizottságának határozata az SZKP XXI. kongresszusáról és belső helyzetünk időszerű kérdéseiről. 1959. március 6. 347. p. 171
