Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)

II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)

Moszkva követelt tőle, vagy ami a szovjet gyakorlatot is jellemezte. Felszólították, hogy a miniszterelnökségről lemondva ossza meg hatalmát valaki mással és változtassanak a beruházási és életszínvonal-politikán is.283 Tény, hogy a moszkvai tárgyalások középpontjában a gazdaságpolitika állott, ennek hátterében azonban az MDP vezetőinek általában vett hibás politikája rejlett. Jellemző, hogy a miniszterelnök-cserén és a PB kisebb átalakításán túl jelentősebb személyi következmények nem voltak, sőt még az önkritikát is Gerő Ernő szövegezhette meg a soron következő KV-ülésre.284

A moszkvai fejmosás után közvetlenül ült össze az MDP PB 1953. június 20-án, ahol előbb ebben a „szűk körben” tudatták a Moszkvában jártak az ottani tapasztalataikat, majd csak ezután egy héttel hívták össze a Központi Vezetőség ülését. Az MDP KV június 27-28-án megtartott ülése mindenben a moszkvai „tanácsok” szellemében járt el. Kimondták, hogy túlzottan gyors volt az iparosítás üteme és túlzott a beruházási program. Az MDP II. kongresszusának határozata alapvetően helytelen gazdaságpolitikai irányvonalat állapított meg.285 Helytelen volt a bemházásokra előirányzott felemelt összeg elosztása is: a 85 milliárd forintos keretből csak a nehéziparra 37,5 milliárd Ft jutott, míg a mezőgazdaságra mindössze 11 milliárd, a könnyű- és élelmiszeriparra pedig együttesen 3,5 milliárd Ft. A népgazdaság számos esetben olyan létesítmények megvalósításába fogott bele, amelyekhez az ország gazdasági adottságai nem voltak meg, illetve amelyek nem voltak létfontosságúak és ezekkel várni lehetett volna. A „szektaszellemű kalandorpolitika” mintegy öncélnak tekintette a szocialista iparosítást és elhanyagolta a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit, ezért csökkent a

283 ROMSICSI. 1999. 375. p.

284 PETŐ I. - SZAKÁCS S. 1985. 243-244. p.

Az MDP 1951. február 25. és március 2. között megtartott II. kongresszusán döntöttek az eredeti ötéves terv módosításáról, amellyel még erőteljesebb iparosításba hajszolták az országot. A döntést titokban tartották, hiszen még a legfelsőbb vezetés számára készített tervmódosítási összefoglaló sem beszélt egészen nyíltan az új célokról. A terv módosítása (felemelése) elsősorban a nehézipart érintette, pl. a hadseregfejlesztés ekkor minősült a szocializmus építésének alapfeltételévé, amely egymaga az összes bemházások 18% -át tette volna ki. Az addigi 263 új ipari üzem létesítése helyett ezúttal már 341 megépítését tartották szükségesnek A döntés legismertebb szlogenje szerint „Magyarországot a vas- és acél országává, a gépek országává, fejlett ipari országgá” kívánták alakítani. A beruházási keretet 51-ről 85 milliárd Ft-ra emelték és többszörösére növelték a gyáripari termelés (86,4%—>210%) és ezen belül a nehézipari termelés (104,3%—>280%) 5 év alatt elvárt növekedését is. A felemelt ötéves tervben Szolnokon túl már Jászberényt, Karcagot és Mezőtúrt is ipari jellegű várossá kívánták fejleszteni! Forrás: PETŐ I. - SZAKÁCS S. 1985. 154-156. p.; KÓRÓDI József - MÁRTON Géza: A magyar ipar területi kérdései. Kossuth Kiadó, Bp., 1968. 29. p.

114