Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
egyértelműen megbukott az a legfelsőbb politikai vezetés által is jóváhagyott gyakorlat, hogy elsősorban kell ipari üzemeket építeni és csak másodsorban követhetik a lakások ezeket.281 Kiderült, hogy az eltelt három és fél év során nem vitték következetesen keresztül azt az elvet, amely szerint csak olyan esetben kellett volna a fővárosba új üzemet telepíteni, amennyiben annak vidéki telepítése nem lett volna megoldható (Budapestre addig 37 ipari beruházás került, amelyek felerészben már meglévő üzemek bővítései voltak).282 A magyarországi gazdaságpolitikai változás felé jellegzetesen egy Szovjetunióban bekövetkezett esemény nyitotta meg az utat. Sztálin 1953. március 5-i halála után egyértelmű politikai enyhülési szakasz kezdődhetett meg a Szovjetunióban, ami természetesen kihatott Magyarországra is. Minden bizonnyal ennek a változásnak az egyik első jele lehetett az, ami az MDP Államgazdasági Bizottságának 1953. április 10-én tartott ülésén lezajlott: ha csak szűk körben is, de nyíltan lehetett beszélni arról, hogy az I. ötéves tervet alapvetően elrontották. Ezt követte 1953 májusában Rákosi Mátyás Moszkvába rendelése, ahol a szovjet vezetők próbálták rávenni az új, módosított szovjet politikai irányvonal átvételére. Rákosi taktikusan bólogatott és helyeselt, ám hazatérve semmi jelét nem adta változtatási szándékának: valószínűleg azt gondolta, hogy a Kreml falai között dúló harc rövidesen befejeződik és a győztes majd ugyanott folytatja, ahol Sztálin abbahagyta. Következhetett a „jeges fürdő”: a június 13-16-án lezajlott moszkvai „tárgyalások” során olyan megalázó és megszégyenítő bánásmódban volt része, mint még soha. Dobi István, Nagy Imre, Gerő Ernő és mások jelenlétében mindazt - a túlzott iparosítást, a hadsereg felduzzasztását, az erőszakos téeszesítéseket, az életszínvonal csökkenését, az ellátási zavarokat, a koncepciós pereket, internálásokat és a személye körüli kultuszt - fejére olvasták, amit korábban elmaradottabb vidéki területekről. A sajátos népvándorlásnak elsődleges oka az ottani nagyszámú új ipari munkalehetőség volt, amelyhez fogható nagyságrendű lakásépítésről pedig nem beszélhetünk. Belényi Gyula megfogalmazása szerint a szocialista rendszer okozta gazdasági változások olyan jellegű regionális aszimmetria kialakulásához vezettek Magyarországon, hogy ahol bőséggel volt munkaalkalom, ott az odavándorlók által felduzzasztott lakosság lakás- és közlekedési viszonyai váltak tűrhetetlenné. Ellenben, ahol éppen az elvándorlás miatt a lakáshiány elviselhetőbb lett volna (annak ellenére is, hogy egyes alföldi városok határában a kényszerrel kiköltöztetett lakók tanyáját lánctalpas traktorral rombolták le), ott viszont nem volt munkaalkalom. Forrás: BELÉNYI Gy. 1996. 92. p. 281 GERMUSKA P. 2004. 114. p. MNL OL M-KS. 276-112-124. ő.e. 6-9. p. Az MDP Államgazdasági Bizottságának 1953. április 10-én lezajlott ülése. 2. napirendi pont: jelentés a beruházások telepítéséről a folyó ötéves tervben és a II. ötéves terv telepítésének főbb szempontjai. 113
