Sebők Balázs: Szolnok megye szocialista iparosítása 1950-1970 - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 13. (Szolnok, 2015)
II. Az I. ötéves tervidőszak (1950-1954)
évre 10 millió Ft-ot az összesen 20 millió Ft-os teljes beruházáshoz, ezenkívül pedig Szolnokon engedélyezték a hűtőház felépítését a tanács saját beruházási keretéből (!).* 278 1953. február 11-én válságtanácskozásra ült össze az MDP KV Titkársága, mert az ipari termelés minden szektorban jelentősen elmaradt az előirányzattól: az ülésen született határozat a termelés fokozását sürgette, mindenáron. Érdekes, hogy röviddel ezt megelőzően, 1952. november 26-án fogadott el az MDP PB egy olyan OT előterjesztést, amely a nehéziparnak az iparon belüli részesedését 55-ről 58%-ra kívánta emelni. A minisztériumok előirányzatai közül a legmeredekebb növekedést a hadiipari szektornál tervezték (Középgépipari Minisztérium 36%), azt követte a Kohó- és Gépipari Minisztérium (24%) és a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium (18%), ezeket a többi közül csak a Közlekedési Minisztérium 21 %-os rátája közelítette meg.2™ Noha erről a Szolnok megyei pártvezetőknek fogalmuk sem lehetett, a színfalak mögött már jóval az elhíresült 1953. júniusi KV-határozat előtt megszellőztették a gazdasági életben felgyülemlett problémákat. Az MDP Államgazdasági Bizottságának 1953. április 10-én lezajlott ülésén már ekkor, több mint másfél évvel a tervidőszak befejezése előtt pontokba szedték az addigi beruházások telepítésének főbb hiányosságait, hibáit. Sok esetben hiányolták az ipartelepítéseket megelőző alapos vizsgálatokat a megfelelő mennyiségű és minőségű nyersanyag meglétével kapcsolatban. A telephelyek kijelölésénél sokszor nem érvényesültek a gazdaságosság szempontjai. Kimondták, hogy noha a terv egyik fő célkitűzése az elmaradott ipari területek, elsősorban a Tiszántúl és a Duna-Tisza közének iparosítása volt, mégsem telepítettek semmiféle ipart Szabolcs megye Nyíregyházától K-re eső területére, amikor ott jó ipartelepítési lehetőségek voltak és a 400 ezres lakosság a munkaerőellátási problémákat is megoldhatta volna. Ugyanígy járt Somogy és Tolna megye és valamennyi, a D-i és Ny-i határ mentén fekvő vidék. Kiemelték a városfejlesztés tervszerűtlenségét is. Több ipari város nem kapott elegendő lakásberuházást, míg ezen túlmenően számos városban, elsősorban Budapesten, Debrecenben és Szolnokon számottevő lakásépítés egyáltalán nem volt.280 Az iparosodó települések túlzsúfoltságát látva zárható ki az elírás sem. Vő. MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 34.d.; MNL OL OT TŰK. XIX-A-16b. 21.d.; MNL OL TERINT TŰK. XXVI-A-1. 41.d. ; MNL JNSZML XXXV. 39-1-73. ő.e. 278 MNL JNSZML XXXV. 39-1-72. ő.e. 276. p. 279 GERMUSKA P. 2004. 118. p. 280 Az I. ötéves tervidőszak során igazán jelentős lakásépítésről inkább csak a szocialista városok esetében volt szó, azonban az ottani nagyobb lakásépítések sem elégítették ki a helyi igényeket, ugyanis ezekbe a városokba valósággal özönlött a munkaerő az 112
