Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
gazdaportáktól egy-két külső szimbólum kivételével alig különböző épületek voltak. Gyakran átalakított, imaháznak berendezett polgárházakról volt szó. (Jászárokszállás 1858, Jászalsószentgyörgy, Jászkisér, 1860 körül, Tiszaszentimre, Tiszaroff 1860-as évek, Jászladány 1875, Kunhegyes 1893, Tiszaföldvár 1906, Jászfényszaru 1926) A 19. század derekán formálódó városi községek elsőként kisebb, ideiglenes imaházakat emeltek, illetve béreltek. Új, nagy zsinagógáik a millenáris építészeti „boom” idején épültek, elsősorban a korszakban legnépszerűbb ún. újgótikus irányú romantikus stílusban. Jászberény új zsinagógája (1890) saroktelken, hangsúlyos helyen épült fel. Magas, nyolcszögletű, hagymakupolás tornyaival a városképet meghatározó szimbólum lett, hasonlóan kisújszállási párjához (1904). A karcagi zsinagóga ezzel szemben a korai protestáns templomokra hasonlító, torony nélküli épület (1899). Kunszentmártonban a tervezéssel nem zsidó szakembert, a szomszédos Szentes főmérnökét bízták meg, aki a magyaros szecesszió egyik kevéssé ismert mesterművét hozta létre (1912). Helyi vállalkozók parasztpolgári ízlésvilágot idéző kerámia díszítményeit a modern budapesti zsinagógákéhoz (például: Rumbach Sebestyén utca) hasonló „high-tec” megoldásokkal (öntöttvas oszlopok) ötvözte. A külsőségekben is megnyilvánuló erőteljes kulturális asszimilációs törekvések ellenére a közösség ortodox rítusú maradt, a zsinagóga pedig hagyományos alaprajzú, tehát a tóraolvasó emelvény (bírná) a belső tér közepén található.223 Szolnok közösségének kiemelkedő gazdasági-társadalmi szerepét zsinagógái is tükrözték. Már első zsinagógájuk (1855) építésekor sem elégedtek meg az egyszerű polgárház-típussal, hanem ha viszonylag szerény kivitelben is, az akkor újnak számító romantikus, háromosztatú, fiatornyos zsinagógát rendeltek meg.224 A század végére közel kétezer főnyire növekedő, jómódú közösség új templomának felépítését a közösségen belüli hitéleti háborúskodás sokáig akadályozta. A viszonyokat a hitközség új elnöke, Lippe Vilmos 1897-ben normalizálta. Az új rabbi a neológia lelkes híve, dr. Heves Kornél (1870-1945) lett. Az irányzat iránti elkötelezettséget új, reprezentatív zsinagóga építése pecsételte meg 1899-ben. Az épület tervezésére a hírnevét ekkoriban megalapozó Baumhorn Lipótot kérték fel. Az eklektikus stílusú, 73 223 Pamer 1989, 68. p. és Gazda 1989b, 179-181. p. Ha az 1855-ös építési évszám tekintetében forrásaink pontosak, akkor az ország az egyik, ha nem a legelső ilyen épületéről van szó. Az elsők közé tartoztak Ludwig Förster miskolci (1856-63) és budapesti (Dohány u., 1854-59) zsinagógái. A hatvanas évektől számos zsinagóga épült ilyen stílusban országszerte. Gazda 1989b, 110-111. p., Varga 1994, 44-45. p.
