Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
família tagjai hosszú évek óta bonyolítottak a térségben üzleteket. Az 1830-as évek elején sikerült kiszorítaniuk a nagy pesti és bécsi cégeket, és egy évtizeden keresztül kezükbe ragadni a gyapjúfelvásárlást. A város súlyos adósságai miatt gyakorlattá vált, hogy a tavaszra várható birkagyapjút és más termékeket előre eladták a kereskedőknek, akik előre kialkudott előleg, ún. lombardhitel fejében vették meg azt. A csalások megelőzésére 1830-ban több alföldi megye és a Jászkun Kerület is elrendelte, hogy a szerződéseket a közigazgatás képviselői előtt kell megkötni.88 Szolnokon a juhos gazdáknál lévő gyapjút a városházán gyűjtötték össze, és az alkut a teljes mennyiségről az elöljárók kötötték meg. Ez esetenként visszaélésekhez vezethetett, sőt az árak leszorításával a vevő további előnyhöz juthatott, mert a környező falvak gazdái is a szolnoki árakhoz igazodtak.89 A vételárat több környező település eladásaiból számított középáron határozták meg, 6 %-os kamattal.90 így a kereskedő a piac biztosítása mellett egyben kedvezőbb árat is el tudott érni. A hasonló ügyletek révén az eladó gyakran került „adósságspirálba”, tehát hosszú évekre a vevő elkötelezettje lett. Az eljárás a hitelező számára több irányú haszonnal is járt. A konkurenciát kizárva biztosította a piacot, a rossz termés kockázatát az eladóra terhelve. A monopolhelyzet a jelek szerint túlzásokra ragadtatta a Hay család tagjait. A szolnoki tanács 1842-ben már inkább a kevesebbet ígérő abonyi kereskedőnek, Markbreiter Mihálynak adta a gyapjút, miután az előbbiek „ megszokott kötekedő válogatások által többször már kedvetlenséget okoztak a ’ lakosok között”.91 A családfő, id. Hay Jakab 1830 körül óriási, 20.000 váltóforint összegű kölcsönt folyósított a városnak.92 A Hay Ignác beköltözési kérelmét véleményező, majd a kamarai határozatot jóváhagyó szolnoki tanácsurak hangsúlyozták, hogy kényszernek engedelmeskednek és a folyamodó „nem a’ Városi Tanács, hanem egyenesen az 1840k évi 29k Törvény Czikkely jótékonyságánál fogva, a Nagy Méltóságú Uradalom kegyes engedelmével” nyert lakhatási jogot. Az első tíz évben a szolnokiak csak maroknyi jövevényt fogadtak be.92 Ők bérelt házakban laktak 88 MNL JNSZML JKK Közgy. jkv. 1830. Szabó 2001, 231. p. 89 Remei lay 1841, 372-373. p. 90 MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1842-43. 91 MNL JNSZML Szolnok tjkv. 1842. MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1838. Összehasonlításul: a környék legnagyobb, 50 ezer holdas uradalmában, Törökszentmiklóson a haszonvételek éves összjövedelme 15.000 forint volt. Utóbbira lásd: Szabó A. 2001. 308-321. p. A tanácsülési jegyzőkönyvek tanúsága szerint 1841-től 1844-ig évente egyet, 1845-46- ban összesen tíz főt. 36
