Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
és gazdasági előnyöket is csak lépésről lépésre szerezhettek. Az első betelepülő tímárműhelyt, a következő kettő bolthelyiséget bérelt. Az újabb jövevények közül egyesek a megtelepült vállalkozóknál találtak megélhetést. Assinger Sámuel tímár üzlete és háza például a bajai tűzvészben (1840) megsemmisült, ezért kellett elköltöznie és munkát keresnie szerencsésebb „kollégájánál”, a szolnoki Hay Ignácnál.94 Rövidesen mód nyílt árendák megszerzésére is. 1842 tavaszán tönkrement az új serház bérlője. Az uradalmi kormányzó elnöklete alatt tartott kettős tanácsülés úgy határozott, hogy a város kritikus pénzügyi helyzete miatt mindenáron bérlőt kell találni, akár egyesekkel kötött alku, akár „újság általi hirdetés útján”. Az 1843. szeptemberi közértekezésen hosszas vita után úgy határoztak, hogy izraeliták is pályázhassanak. Az árverésen Markbreiter Mihály tette a legjobb ajánlatot, szigorított feltételek mellett is jelentősen felülígérve a helyi jelentkezőket.95 A Jászkun Kerületek fokozott szigorral válaszoltak az 1840. évi 29. törvénycikkre, így a jövevények dolga nem lett könnyebb. A korábban hosszú ideig megtűrt, ideiglenes tartózkodási engedéllyel bíró zsidókat is igyekeztek kiutasítani. A beköltözni igyekvő zsidók kérvényeinek elbírálásakor a tanácsok előszeretettel hivatkoztak az 1790/91. évi 25. és 38. törvénycikkekre. Az előbbi törvény együttesen megerősítette a bányavárosok, valamint a jászkun és a hajdú kerületek kiváltságait. Ezért a jász és kun városatyák a zsidókról szóló 38. törvénycikket is úgy értelmezték, hogy az rájuk is vonatkozik, pedig a 25. törvénycikk szöveg egyértelműen elkülönítette a bányavárosokat a „szabad királyi városok és más helységek”-tői. Valójában csak a városokban történő ingatlanszerzés megtiltásának volt jogi alapja.96 Privilégiumaik mellett gyakran citálták az 1840. évi 29. te. erkölcsi alkalmassággal kapcsolatos pontját, gyakran mondvacsinált kifogásokkal élve.97 * A növekvő ellenszenv jele volt a határozatok ellenségesebbé és szenvedélyesebbé váló hangütése is.9X 37 94 MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1842. Kétszeres foglalót, két kezest követeltek meg, egyben szigorúan megtiltottak minden egyéb, más haszonvételeket sértő tevékenységet, például szállás és étel szolgáltatását átutazó zsidóknak. MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1842-1843. 96 1790/91. évi XXV. és XXXVIII. te. Magyar Törvénytár, 1740-1835. Félegyházán a zsidók letelepedési kérelmét például arra hivatkozva tagadták meg, hogy azok az őket az ottani hetivásároktól távol tartó kecskemétiek kitiltását kérték (válaszlépésként) a helyi piacokról. MNL JNSZML JKK Közgy. jkv, 1842, 3317. sz. „megszokott álnok utait követve, a hitelezések jótékonysága ravasz palástja alatt az adózókat félrevezetve, annak tehetségét nadály módon kiszívó, a félegyháziakat [...] azon szomorú sorsra juttatná, a’ minőre már sok helyeken a hazában a’ zsidók által majd mindenekből kikoppasztott adózó lakosok jutottak" - fogalmazott a kerületi küldöttség Lővinger Márton ügyében, akit negyedszázados ott-tartózkodás után utasítottak ki Félegyházáról. MNL JNSZML JKK Közgy. jkv, 1841, 278. sz.
