Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
Erdélyben csak 34 százalék volt a magyar anyanyelvűek aránya. A neológ dunántúli és alföldi területeken 75-80 százalék.228 Jász-Nagykun-Szolnok megyében ez az arány a homogén nyelvi környezet és erőteljes akkulturációs nyomás miatt megközelítette a 100%-ot. A Jászkunságba és Külső-Szolnokba a 19. század derekán érkező zsidók többsége magasabb integrációs fokon álló, a magyarosodás útján megindult közösségekből érkezett. Ezért a családfők zöme feltehetőleg már ekkor jól tudott magyarul. Ugyanakkor a családon és a zsidó közösségen belül jiddisül vagy németül beszéltek, és szorosan kötődtek a német eredetű polgári kultúrához.229 A kétnyelvűség és kulturális dualitás korszaka nagyjából a 1880-1890-es évekig tartott. Ekkorra felnőtt a kizárólag magyar nyelvű iskolákat végzett és magyar etnikai környezetben élő generáció. A más országokban élő zsidókkal összevetve szintén unikális a „Mózes hitű magyarok” egy részének őszinte patriotizmusa, amely helyenként már nacionalizmusba, vagy sovinizmusba csapott át. A magyar zsidók a politikában nem kívántak speciális, partikuláris zsidó érdekeket megjeleníteni: ők mindenekelőtt magyar hazafinak tartották magukat.230 Ugyanakkor nagyon kevés zsidó jutott el a teljes asszimilációig, azaz a kikeresztelkedésig és a kulturális identitás feladásáig.231 A 19. századig elvétve fordultak elő ilyen esetek.232 A konverzió tömegesebb jelenséggé a modernizáltabb közösségekben is csak a dualista korszak második felében vált. A vegyes házasság 1895 előtt csak vallásváltoztatással volt lehetséges.233 A névmagyarosító mozgalom a millennium előtti és utáni korszakban élte virágkorát. Szolnokon az 1876-86 között született 503 zsidó polgár ötödé (60 fő) változtatott nevet. A névmagyarosítások háromnegyede az 1890-1910 közötti periódusra esett.234 228 Karády 1992, 182. p„ Zeke 1990a, 190. p. „Néhány családot kivéve, magok közt német nyelvet használnak” írta róluk a statisztikus Fényes Elek 1847-ben. Fényes 1847, 32. p. 230 Kovács 2008, 85-86. p. 1896 és 1917 között összesen 10.035 izraelita keresztelkedett meg, akik közül ráadásul 2134-en később visszatértek apáik hitére. Zeke 1990a 194. p. A Nagykunságban az első ismert áttérési eset a túrkevei Armstein Simoné volt, 1815- ben. MNL OL X. A 2453. Szolnok első zsidó származású lakosa Fíarthman (Flartmann) Jakab Csehországból származó szappanos legény volt, aki Egerben katolizált és 1816-ban került a Tisza-parti városba. MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1818. Törvénytelen kapcsolatokról is tudunk: a nyolcvanas években például Csépán egy zsidó anyától és katolikus apától származó árva ügyében kellett dönteni, akit anyai nagyapja szeretett volna felnevelni, de a törvény értelmében katolikusnak kellett keresztelni. MNL JNSZML alispáni megtartott ir., 1884-1891. 49. cs. 234 1880-1890 között 5, 1890-1900 között 19, 1900-1910 között 26, 1910-1920 között 10 eset. Szolnoki Zsidó Hitközség irattára, születési anyakönyvek, 1876-1886. 75
