Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
legnagyobb a zsidó vallású lakosok aránya. A gazdasági és adminisztrációs központot jelentő V. kerületben élt 1930 körül a zsidók egyharmada, és minden ötödik polgár (20,6%) zsidó volt. A Zagyván túli városrész, az egykori várnegyed továbbra is a keresztény elit terrénuma maradt, itt alig néhány izraelita vallású család lakott. A megyeszékhely mellett még három közösség települési struktúrájáról vannak pontosabb adataink. Ezek közül egy reformkori alapítású (Mezőtúr), a másik kettő az ötvenes években alakult ortodox (Karcag) illetve neológ dominanciájú (Jászberény) hitközség volt. Ehhez képest a három közösség településen belüli elhelyezkedése nagyon hasonló. A zsinagóga, hitközségi központ mindenütt a főtérről kiinduló fontos kereskedelmi útból elágazó (első) mellékutcában illetve annak környékén alakult ki. A későbbi birtokszerzés erre a környékre, valamint a fő kereskedelmi utak mentén húzódó üzletekre és lakóházakra irányult. Mezőtúron ez északra, a Nagykunság irányába vezető, és a várost nyugat-kelet irányban (Tiszaföldvár-Szarvas illetve Gyoma felé) átszelő főutakat jelentette. Az előbbiből elágazó mellékutcában (ma: Damjanich utca) a központtól mintegy 300 méterre, kicsiny teresedésen épült fel a viszonylag szerény méretű zsinagóga.219 A legerőteljesebb lakóhely szerinti elkülönülés Karcagon alakult ki. A zsinagóga és valamennyi hitközségi intézmény a főtérre nyíló Medgyesi utcában, illetve a vele határos két lakótömbben kapott helyet. Számos, főként az elithez tartozó hitközségi tag lakóháza is itt állt. További jelentősebb famíliák, főként az értelmiségiek egy része a zsidó „negyedtől” 2-300 méter távolságban élt. Elsősorban nyugati, illetve déli irányban terjeszkedtek a zsidó ingatlanok, a főtér nyugati végén, a református intézmények körzetében csak elvétve tudtak telkeket megszerezni.220 Jászberényben a város hagyományos gazdatársadalma és elitje elsősorban a déli-délkeleti illetve északi városrészekben (E, V., VIE kér.) tömörült. Szellemi és gazdasági központja a főtér északi felén, a katolikus nagytemplom környékén lokalizálható. Ezzel szemben a kereskedő és szabadfoglalkozású rétegek, amelyeken belül magas volt a zsidóság számaránya, a várost délnyugat-északkelet irányban kettészelő képzeletbeli tengely mentén helyezkedtek el.221 A századfordulóra jórészt zsidó cégek, boltok által dominált „alternatív” központot a főtér déli vége és a mai Szabadság tér képezte. Ide eredetileg a görög konkurencia nyomására szorultak: 1844-ben a boltosok a tanácsnál elérték, hogy a zsidók és egyéb 71 219 Gazda 1989a, 11. ábra, 1989b, 181-182. p. 220 Herskó 1990, 94-98. p. 221 Fodor 1942, 466-467. p.
