Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
A kérdésről értekező korabeli szerzők a zsidóságot a tisztességtelen módszerek mellett (konkrét bizonyítékok említése nélkül) közönséges csalással is vádolták.184 Megjelent a századvégi politikai antiszemitizmus egyik klasszikus érve, amely szerint a parasztság erkölcsi romlásáért és alkoholizmusáért a zsidó kocsmárosokat terhelte a felelősség.185 A Jászkunság területén gyökeresen eltérő volt a helyzet. Itt hiányoztak a földesúri majorságok, a szabadparaszti kisbirtok dominált. A jogi korlátok mellett gátolta a jövevények jelentősebb birtokszerzését a kiváltságokat megtestesítő földtulajdonhoz való erőteljes kötődés is. Vándorfy János jászapáti káplán szerint a jászok, „ha eladó föld van, megveszik maguk s ha nagyobb árt adnak is érte, mégsem engedik, hogy a határ idegen kézre jusson. ”186 A Jászságban a zsidók kezébe került földtulajdon országos átlagban szerény mennyiségű volt. Az említett körülmények miatt nem alakulhattak ki nagyobb zsidó bérgazdaságok sem, így a földbirtoklás jellemző formáját a kereskedők, értelmiségiek által befektetésként vásárolt vagy bérelt föld jelentette. 1915 körül a zsidók kezében lévő földterület a közel ötvenezer holdas herényi határban például mindössze 700 holdat (1,4%) tett ki. Jó részük viszont igen értékes szőlőbirtok volt, amelyek összértéke mintegy 2 millió koronára rúgott.187 A zsidó származású gazdálkodóknak fontos szerepük volt a homoki szőlőkultúra és az új fajták meghonosításában a filoxéravész utáni újratelepítés során.188 Figyelemre méltó Kálmán főrabbi véleménye, aki szerint a földbirtoklás itt nem csak jövedelmező befektetésnek bizonyult, de fontos integrációs tényezőt is jelentett egy olyan társadalmi közegben, ahol a patriotizmus és a földhöz fűződő bensőséges viszony szoros összefüggésben volt.189 184 Martonffy 1868, 350-351. p. A kocsmai uzsora módszereinek (elfogult, antiszemita megközelítésben) egyik legrészletesebb leírását Bartha Miklós adta a 19. század utolsó éveiben publikált cikkeiben. Lásd: Bartha 1939, különösen a Pálinka és a Kazár működik c. írásokat. 186 Vándorfy 1895, 155. p. 187 Kálmán Ödön becslése, Kálmán 1916, 119. p. A jászberényi határban ekkor már évszázados hagyománya volt a szőlőművelésnek, tehát pontatlan a Zsidó Lexikon állítása, hogy azt a zsidó vállalkozók honosították meg. Ujváry 1929, 407. p. 189 Kálmán 1916, 407. p. 61
