Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
a felvásárló tevékenységben is részt vettek, felhalmozott tőkéjüket pedig egyrészt hitelek formájában fektették be, másrészt üzletüket fejlesztették abból. Horizontálisan az utóbbi más tevékenységekbe való intenzívebb bekapcsolódást jelentett (például a kocsma mellett terményraktár, szatócsbolt kialakítása), vertikális irányban pedig a cég korszerűsítését, bővítését. A legsikeresebb kocsmabérlők utódai gyárszerű üzemmé (szesz, ecet és likőrgyárak) fejlesztették vállalkozásaikat a 19. század második felében. így alakult ki például a jászberényi ecetgyár (Lippe Simon, 1858) és az első szolnoki szesz, majd likőrgyár (Ösztreicher Lipót, 1892). A mezőgazdasági feldolgozóipar más ágaiban is zsidó vállalkozóké volt a kezdeményező szerep. Példaként említhető Szolnokról egy repcemagra berendezett olajütő (Ullmann és Schulhof, 1851). Szolnokon és más Tisza-parti településeken (például Tiszasülyön) a fatelepek és gőzfűrészek, később az erre épülő üzemek (gyufagyár, bútorgyár) megalapítói, vezetői között is többségben voltak a zsidó származásúak. Ennek előzményét a szállításba és hajózásba való jóval korábbi bekapcsolódásuk, és az északkelet-magyarországi térség vállalkozóival kiépített kapcsolatok jelentették. Úttörő és domináns szerep jutott a helyi zsidóságnak a nyomdaiparban és a könyvkiadásban is.169 A húszas évekig Szolnokon létrejött huszonhárom nagyipari vállalkozás közül nyolc volt egészen vagy nagyrészt zsidó tulajdonosok kezén. Köztük voltak a legjelentősebb cégek, beleértve az ország harmadik legnagyobb cukorgyárát (Szolnoki Cukorgyár, 1912).170 A megye más városaiban csak a 20. századra alakult ki jelentősebb gyáripar. Ennek megfelelően a helyi zsidóság nagyobb arányban megmaradt a hagyományos szakmáknál, a boltos, vásározó, házaló kereskedésnél, valamint a kocsma- és malombérleteknél. A kisiparban a 19. század közepéig a hagyományos kézműves szakmák domináltak. 1852-ben, a Jászkun Kerületekben 3486 önálló kézműiparos működött (az össznépesség mintegy 2%-a).171 Külső-Szolnokban az iparosok száma és aránya még ennél is csekélyebb volt (913 fő, 1%).172 A modern, ritkább, értékesebb nyersanyaggal dolgozó szakmák képviselői korábban sem 169 , A 19. század utolsó harmadában a legfontosabb cégek Szolnokon Fuchs Lipot es Hay Fülöp, Karcagon Spitzer (utóbb Sződi) S. és Präger József nyomdái voltak. Jászberényben Bittermann Ede kiadója és nyomdája és a Litassy testvérek nyomdája és könyvkereskedése említhető. Úgy tűnik, hogy az utóbbi volt az első nem zsidó cég ebben az ágazatban. Országos szinten a nyomdaiparban domináns zsidó szerepről beszélhetünk: 1848-ban Pesten például 21 német nyelvű lapból kilenc teljesen, kilenc részben zsidó kézben volt illetve zsidó munkatársakkal dolgozott. Simon 1936, 73. p. 170 Kovács A. 1932, 30-31. p. 171 Palugyay 1854, 87-88. p. 172 Palugyay 1854, 338. p. 57
