Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

II. Az integráció kora (1780-1918)

találtak itt megélhetést. A vasút megépülése, a pesti vásárok, üzletek könnyebb elérhetősége is inkább ellenkező irányú változást hozott. Egyik régióban sincsen arra példa 1848 előtt, hogy a szakmai testületek zsidókat fogadtak volna soraikba. A jászkunsági céhek még a beköltözés engedélyezése után is sokáig ellenezték a zsidó iparosok tagságát. Másutt ez már jóval korábban megtörtént: Szabolcsban például a kisebb településeken működő vegyes céhekbe már az 1820-as években, a nagyobb, szakosodott céhekbe 1847-től léphettek be zsidók. Nagyobb városokban önálló céheket is alapítottak. Külső- Szolnokban és a Jászkunságban ehhez hiányoztak a feltételek.173

A céhes korlátozásokat a kereskedelmi- és iparszabadság biztosítása (1860. május 1.) tette semmissé. Mindazonáltal még ezután is tettek kísérleteket a kiváltságos testületek befolyásuk és ellenőrző jogkörük megőrzésére.174 A Jászkunságban csak minimális számban jutottak zsidók a testületekbe. Az első céhtag Jászberényben 1861-ben Blau Hermann szabó volt, mesterremeke pedig a beilleszkedési törekvéseket példázó magyaros atilla.175 A céhek rövidesen mindenütt átadták a helyüket a szabad iparűzés keretei között létrejövő társulásoknak.176 * A hetvenes évek folyamán megalakított első ipartestületekben már egyenrangú szerepet játszottak a zsidó mesterek.

Az 1868-as kamarai összeírás tanúsága szerint a jászkun településeken a század derekától negyedével esett vissza az iparosok száma (2675). A régi mesterségek művelői közül sokan felhagytak tevékenységükkel. Gyarapodott viszont a modern szakmákban dolgozók száma. A kevésbé fejlett Nagykunságban ez a folyamat kisebb mértékben érvényesült. Jászberényben és Halason azonban ekkorra számos új, speciális, illetve a polgári fejlődéssel összefüggő szakma jelent meg, például arany-, ezüst- és rézműves, bádogos, üveges, szappanos, szobafestő, lakatos, borbély, könyvkötő, kertész, órás és cukrász. Valamennyi új szakma képviselői között megtalálhatjuk a zsidókat, többségük viszont a keresztény - zömmel német és szlovák - jövevények közül került ki. A zsidó iparosok legsikeresebb felső rétege az általuk gyakorolt hagyományos mesterségekre építve gyárszerű vállalatokat fejlesztett. Ilyen volt például a jászberényi kékfestő-üzem (Brünauer Fülöp, 1864), Engel Ignác szolnoki rézöntödéje (1869), később vattagyárak (Rákos, Jászberény, utóbb Szolnok), paplangyár, szappangyár és tükörgyár. * 71

173 Fazekas 1990, 200. p.

174 Szabad 1967, 357-359. p.

Karcagról ugyanebből az évből van adat az első zsidó (szabó) céhtagról. Kálmán 1916,

71. p., Herskó 1990, 28. p.

Végleges megszűnésüket az 1872: VIII. te. mondta ki.

58