Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
Ipari vállalkozások Az addig kezdetleges fokon álló gyáripar fejlődése a térségben a 19. század derekától, majd különösen a dualista korszakban kapott lendületet. A gyár jellegű létesítményeket korábban csak néhány serfőzde és malom, valamint egy-két manufakturális jellegű üzem képviselte. A zsidóság úttörő szerepe a gyáripar fejlesztésében közismert. Szerepvállalásuk azonban iparáganként és régiónként változó arányú volt. Jász-Nagykun-Szolnok területén a legtöbb gazdasági szférában erőteljes verseny alakult ki a zsidó és nem zsidó vállalkozások között. A terménykereskedelemben gyűjtött tőkének kulcsfontosságú szerepe volt a malomipar fejlesztésében. Az 1850-60-as években országszerte zsidók építették az első és legnagyobb gőzmalmokat. Jász-Nagykun-Szolnok területén azonban ez csak kisebb településeken volt így (Tiszaszentimre: Schwartz Jakab és társa). A központokban megelőzte őket a (szintén „jövevény”) nem zsidó helyi elit, például a mezőtúri, majd szolnoki Scheftsik és a jászberényi Scopian család gőz- és vízimalmai. Ez a gabonaüzletbe és malombérletekbe intenzívebben bekapcsolódó erős helyi zsidó elit hiányával, és a modernizációra élénkebben reagáló nemesi-parasztpolgári gazdaréteg jelenlétével magyarázható. A későbbiekben létrejött nagyobb malomipari vállalkozásokban viszont döntő jelentőségű volt a zsidó tőke és szakemberek szerepe. Ezek azonban nem helyi alapítású cégek voltak, például a Rotschildok érdekeltségébe tartozó Magyar Általános Hitelbank közreműködésével létrehozott szolnoki (Hungária Gőzmalom, 1887) és a karcagi (Hungária Egyesült Gőzmalmok Rt., 1897) üzemek. Nem zsidó vállalkozók nevéhez fűződik a térségben az első gépgyárak alapítása is. Közülük a legkorábbi az ekéket, mezőgazdasági gépeket gyártó Lábassy-féle cég volt (Törökszentmiklós, 1848).167 Ebben az ágazatban a nem zsidó tőke szerepe Jász-Nagykun-Szolnokban mindvégig meghatározó maradt. 1850 után végleg megszűnt annak jogi lehetősége, hogy a haszonvételek kezelésétől távol tartsák a zsidókat. Szolnokon a megyefőnök rendeletére megszüntették a házi kezelést (1852) és magánkézbe adták a haszonvételeket. 1855-ben árverésen a leginkább jövedelmező jogokat „jövevények” (német illetve zsidó származású vállalkozók) szerezték meg.168 A Jászkunságban is ez következett be az 1860-as évektől kezdve. A kocsma, serház és a hozzájuk kapcsolódó egységek a kisebb települések gazdasági és közéleti centrumát jelentették. A bérlők közvetítőként 56 A később alakult magánvállalkozások közül legfontosabbak a szolnoki Gaál Gépgyár és a mérleggyár. Bor- és szeszmérés Prandtner Pál, a bérlet tényleges kezelője (sabárendátor) Lazarsfeld Adolf, sörmérés Berger Károly. Botár 1943, 87-89. p.
