Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
területén meginduló nagyobb infrastrukturális beruházásokban (vasút- és útépítések). Ezek a nagyvállalkozók azonban kevés kivétellel nem a helyi közösségekből kerültek ki. Külső-Szolnok megye mezővárosaiban 1850 körül mindössze 30 önálló kereskedő működött. Többségüknek vegyes- illetve szatócsboltja volt (23 fő), csak néhányan specializálódtak. A többséget alkotó szegényebb falusi házalók és piacozók azonban a kamarai jelentésben nem szerepeltek.157 Az 1852-es, kiegészítésekkel 1945-ig érvényben maradt császári pátens a házalási engedély kiadását csak büntetlen előéletű, 30 éven felüli, birodalmi állampolgároknak engedélyezte, és korlátozta az áruk körét is. Számos házaló kényszerült emiatt tevékenysége abbahagyására.158 A Külső-Szolnoknál kétszer nagyobb lélekszámú Jászkun Kerületekben az 1850-es évek elején 79 önálló kereskedő működött, közülük 37 volt vegyeskereskedő, 22 rőfös, 14 zsibárus, négy vasárus, kettő pedig fűszeres.159 A Jászkunságban domináns szerepet játszó kis és közepes parasztgazdaságok igényei miatt a kereskedések száma valamivel több, tevékenységi körük változatosabb volt. A módosabb jászkun parasztság díszesebb viselete több rőfös kereskedőt tartott el. A hatvanas évek elejétől a kereskedő réteg létszáma ugrásszerűen gyarapodott. A Jászkun Kerületben működő kereskedőkről részletes adatokkal szolgál az 1868-ban felállított kereskedelmi és iparkamara választójoggal bíró kereskedőkről és iparosokról készült névjegyzéke. Ebből kimaradtak a fogadósok, kocsmárosok és más bérlők, a legszegényebb házalók, valamint a nők többsége, így adatai nem pontosak.160 A jegyzék a kereskedők között sorolta fel a gyógyszerészeket (7), közöttük ekkor még nem volt zsidó. Törvények ugyan nem tiltották számukra a patikák bérletét, de ez (mint alacsony kockázatú, viszonylag biztos jövedelmet kínáló tevékenység) ekkor még a görög és magyar elit „hitbizománya” volt. A forrás 390 önálló kereskedőt sorol fel, ennek négyötöde (308 fő) volt zsidó. Jászberényben regisztrálták a cégek működési idejét is, amely alapján pontosan felrajzolható a kereskedések számának növekedési üteme, az alábbiak szerint: * 101 * 101 Tiszabőn például 27 kereskedő és boltos élt, zömmel zsidók. Palugyay 1854, 419. p. Reichsgesetz und Regierungsblatt, 1852. LXXIV. Lásd: Schweitzer-Szilágyi 1982, 100101, 108. p. A Kerületi Iparkamara 1852. évi jelentése, lásd: Palugyay 1854, 87-88. p. Választójoga a kamara területén lakó, polgárjogaiban nem korlátozott, önállóan és engedéllyel legalább egy éve működő kereskedőknek volt. 1868. évi VI. te. Magyar Törvénytár, 1836-1868, 369-373. p. A továbbiakra lásd: MNL JNSZML KL ir, I. 87/1868. 52
