Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
megyében. (Dévaványán 200, Tiszafüreden 190, Tiszabőn 285, Igaron 152, Csépán 101, Monostoron közel 80 fős közösség élt). A legnagyobb létszámú közösség 1850 előtt Tiszabő volt, ahol a lakosok ötödét tették ki a zsidók. Jelentős részük kétkezi munkából és földművelésből élt.71 II.1.1 A „részleges” emancipáció és következményei, 1840 1825 után a gazdasági nehézségek és a zsidók jogkiterjesztésének felvetése a reformországgyűléseken kiélezték a hagyományos polgári, paraszt- polgári rétegek konkurenciaharcát. A zsidók egyenjogúsítása illetve jogaik kiterjesztése része volt a liberális magyar nemesi ellenzék reformprogramjának. Az első jelentős eredményt ebben a tekintetben az 1839/40-es reformországgyűlésen érték el. A megyei követek többsége kiállt az emancipáció mellett, de az uralkodó végül csak jelentősen megkurtított szabályozáshoz járult hozzá. Az 1840. évi 29. törvénycikk engedélyezte az itt született vagy törvényesen betelepült zsidók számára, hogy „az egész Országban és kapcsolt Részekben akárhol szabadon lakhatnak, - kivévén egyedül az 1791-dik esztendei XXXVIII. törvényczikkelyben említett bányavárosokat ”. Ezen kívül lehetővé tette gyárak alapítását, a szabad kereskedelmet és iparűzést (csak zsidó vallású segéderőkkel), valamint polgári telkek (fundusok) megszerzését azokon a településeken, ahol ez már létező gyakorlat volt.72 * A felsőház által szorgalmazott bevándorlási korlátozások ugyanakkor kimaradtak a törvényből. Ezért kihirdetése után nagyarányú vándormozgalom indult meg, egyrészt a peremvidékekről, másrészt külföldről, főként Morvaország irányából.72 73 A belső-alföldi területeken volt a legnagyobb arányú a bevándorlás: Heves és Külső-Szolnok megyében egy évtized alatt közel két és félszeresére gyarapodott a zsidóság lélekszáma.74 A következő országgyűlésre (1843/44) lényegesen megváltozott a zsidókérdéssel kapcsolatos közhangulat. Számos megye, köztük Heves és Külső-Szolnok új követutasításai előzetes feltételekhez, a zsidóság magyarosodásához, hitelveik vizsgálatához, a bevándorlás korlátozásához kötötték volna az egyenjogúsítást. Az általános emancipációt a követek háromszoros szótöbbséggel elvetették. Ez a pálfordulás az 1840-ben megindult 71 Schematizmus, 1816-1828., Nagy 1828, 155-163. p. A törvény előírta ezen felül az állandó vezeték- és utónevek használatát, az anyakönyvezést és a szerződések „a hazában és a kapcsolt részekben divatozó élőnyelven” (tehát nem héberül vagy jiddisül) történő elkészítését. Lásd: 1840. évi XXIX. te. A zsidókról. Magyar Törvénytár, 1836-1868, 175-176. p. 73 Varga 1992, 71. p., Simon 1936, 36-37. p. 74 Kovács 1922, 56-59. p. 33
