Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
Mihálytelek, Alsószentgyörgy). A leghosszabb ideig, egy teljes bérleti periódus (1824-27) időszakára (a református) Kiséren tartózkodhattak.63 Az 1820-as évek végén éleződő konkurenciaharc és a szigorodó közigazgatási kontrol miatt ez a folyamat megakadt. Az addig a Kiskunságban kialakult telepeket megtűrték ugyan, de a Jász és Nagykun kerületben még ideiglenes engedéllyel sem tolerálták a zsidókat. A kerületi és helyi vezetők konzervativizmusa önmagában nem magyarázza ezt a jelenséget: a redemptus és nemesi elitek képviselőitől sem állt távol a felismerés, hogy a kínálat és a pénzforgalom növelése közösségeik hasznára van. Ugyanakkor közjogi berendezkedésük merev keretei, az országos törvények, a nádori és helytartótanácsi felügyelet meghatározták mozgásterüket. Az eltérő helyi érdekekre is figyeltek: az új szolgáltatásokat és termékeket igénylő, a zsidóknak nyújtott szállás és egyéb kedvezmények révén jövedelmet húzó lakosok támogatták, míg a céhes iparosok és boltosok körömszakadtáig ellenezték a zsidók tevékenységét. A tanácsok pénzügyileg is dilemmában voltak: a boltok fizetőképességét rontották, a piaci, vásári bevételeket viszont növelték az idegen kereskedők. A képet egyéni érdekek, érzelmek is színezték: a rivális görögök időközben a redemptus elitbe emelkedett reprezentánsai a reformkor kezdetétől ott ültek a városi tanácsokban és a kerületi adminisztrációban. Szolnokon a pénzügyi válság nyomán sorozatosan jelentettek csődöt a serház és más haszonvételek keresztény bérlői. A bérleti díjak összbevétele 1816 és 1820 között több mint felére csökkent. A tanácsi jegyzőkönyvek tanúsága szerint a város és a bérlők is egyre gyakrabban fordultak kölcsönért zsidó kereskedőkhöz. Más vallású árendátort azonban továbbra sem voltak hajlandóak befogadni. Megtelepedhettek viszont a város által bérelt pusztákon, például a szatmári káptalan ácsi (ma: alcsi) szögi birtokán, ahol a Homori csárdát 1821-24 között a Szentivány pusztán lakó Nagy Salamon bérelte.64 A tanács más téren is engedményekre kényszerült, illetve döntéseiben a gazdasági racionalitást, a polgárosodás által változó igényeket is figyelembe kellett vennie. A korábbi években szigorúan korlátozták a zsidó házalók és vásározók működését, de 1817-ben a tanács a boltosok fizetőképességének csökkenésével szembesülve úgy döntött, hogy a bevételkiesés a „heti vásárokra bejárni szokott zsidóságtól, ha másképp nem, a sátorok fel állítása meg engedésével is pótoltasson ki. ”65 A tanács fokozott ellenőrzéssel igyekezett A létszám településenként 5-10 fő között váltakozott, tehát feltehetőleg egy-egy, legfeljebb két családról lehetett szó. Schematizmus, 1824-1827. 64 MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1820. 65 MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1817.
