Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
védeni a helyi mestereket a külső konkurencia, például a szlovák és zsidó vándoriparosok versenyétől. Ugyanakkor felszólították a városban működő egyetlen üvegest és a szintén monopolhelyzetű vasárust, hogy ha nem mérséklik áraikat, és nem növelik a szolgáltatások minőségét, hasonló vállalkozók letelepedését fogják kezdeményezni.66 Külső-Szolnok vármegyében a nemesi közép- és kisbirtok dominált, szemben például a Dunántúllal, ahol hatalmas főúri és egyházi birtoktestek jöttek létre. A zsidóság számára a korai időszakban befogadó közeget jelentő nagyobb földesúri majorságok, uradalmi centrumok csak a 18. század második felétől alakultak ki. A zsidóság letelepítésében itt nem a nagybirtokos arisztokrata családoknak volt úttörő szerepük, hanem a közbirtokossági vagy kuriális (nemesi) falvakban élő köznemességnek. A regálejövedelmek kezelése itt az önkormányzatok kezében volt, amelyek a 18. század végétől a kockázat és tőkeigény miatt előszeretettel adták ki azokat külső vállalkozóknak. Az 1810-es évek mezőgazdasági konjunktúrája idején a majorsági gazdálkodás kiterjesztése újabb lehetőségeket teremtett a termékforgalmazásba és a birtokok igazgatásába bekapcsolódó vállalkozóknak. Ekkortájt fogadták be az első zsidó lakosokat a nagyobb birtokú főurak, elsőként az Almásy grófok Törökszentmiklóson és környékén. Példájukat követték a Szapáryak (Fegyvernek), az Orczyak (Abád, Szalók), a Podmaniczky (Vezseny, Martfű) és a Borbély család (Derzs, Roff). A legjelentősebb regionális központ a reformkor kezdetéig Mezőtúr volt. A zsidóság letelepítésének igényét itt a birtokos Kállay család által az 1810-es évek végén létesített 16.000 magyar holdas majorság szükségletei, illetve a család zsidó pénzkölcsönzőkkel folytatott ügyletei teremtették meg. Az uradalmi központok mellett a megélhetést biztosító, de tartózkodást nem engedélyező kiváltságos települések tőszomszédságában is jöttek létre korai zsidó közösségek: Külső-Szolnokban ilyen volt például a Jász Kerületbe ékelt Monostor és Alattyán. A pénzzavarba került nemesi birtokosok közül egyre többen földbirtokaikat adták zálogba vagy a hitelező kereskedők hosszú lejáratú bérletébe. A reformkor végére hatalmas bérgazdaságok alakultak ki az Alföldön a pesti nagykereskedők használatába juttatott földesúri és kamarai birtokokból. Ezt a folyamatot jól illusztrálja a Wodianer család helyi tevékenysége. A dohány- és gyapjúfelvásárlásból meggazdagodott família tagjai bekapcsolódtak a kincstári szállításokba, a tiszai gőzhajózásba és kiterjedt hitelügyleteket folytattak. Innen vezetett az út a mezőgazdaságba történő befektetésekig. A család nagytőkés elitbe történő emelkedését megalapozó Wodianer Sámuel először 1839-ben gr. Stockhammer Ferdinánd 31 66 MNL JNSZML Szolnok tjkv, 1816-1817.
