Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
II. Az integráció kora (1780-1918)
bizonyultak. A fizetőképes vállalkozók befogadásában érdekelt tanácsok azt a fogást is bevetették, hogy a tilalmat megkerülve maguk is részt vettek a licitáción, így srófolva fel az árakat. A megszerzett haszonbérleti jogokat egyre gyakrabban albérletbe (subarenda) adták ki zsidóknak, a kerületi szabályozás megkerülésével.58 Szoros összefüggés és egymást feltételező viszony volt a hetivásári jog megszerzése, az ott megjelenő nagyszámú külső kereskedő és a helyi gazdaság, árutermelés fejlődése között. A zsidók a részben általuk generált igényeket elégítették ki, termékeikkel közvetve hatottak az életmódra, mentalitásra, általában a polgárosodás folyamatára. A reformkorban egyre szélesebbé vált az a réteg, amely igényelte és támogatta jelenlétüket. A haszonvételek (kocsma, italmérés, mészárszék) bérlete jelentette a Jászkunságban azt az utat, amelynek révén az első zsidó vállalkozók megtelepedhettek, bár sokáig csak ideiglenes, megtűrt státuszban. Elsőként a kiskunsági Halason 1782-ben történt meg, hogy egy zsidó bérlőt befogadtak. Az első hivatalos letelepedési engedélyt ugyanitt 1796-ban adták ki. Halas a környék egyik legnagyobb határú és leggazdagabb települése volt, ahol a csekély számú helyi görög kereskedő nem volt képes lépést tartani a kereskedelem fejlődésével és a növekvő igényekkel.59 A zsidó árendások csak a bérlet - általában három éves - időtartamára kaptak lakhatási jogot. A Nagykunságban először 1816-ból van adatunk arról, hogy - Kunszentmártonban kettő, Karcagon egy - bolt árendáját zsidóknak adták.60 Utóbbi helyen a főkapitány határozatára visszavonták a döntést, de az ismétlődő nádori és kerületi állásfoglalások arra utalnak, hogy a következő években ez állandósuló problémává vált.61 Az újabb pénzügyi válság hatására Karcagon (1823) ismét kénytelenek voltak külön nádori engedéllyel egy boltot kiadni egy püspökladányi kereskedőnek.62 Kunszentmártonban huzamosabb ideig (1816-1827) megtűrtek két-három (boltokat és a serházat bérlő) zsidó családot. Egyes jász településeken is megjelentek zsidó bérlők (Ladány, 29 58 MNL JNSZML JKK Közgy. jkv, 1836, 1162. sz. A kiskunhalasi zsidóság történetére részletesebben lásd: Ö. Kovács 1992. 60 MNL JNSZML JKK Közgy. jkv, 1816, 375. sz. 61 MNL JNSZML JKK Közgy. ir., 4-5. fasc. 1821. Idézi: Bagi 1995. 78. p., MNL JNSZML JKK jkv, 1830. Szabó 2001, 226. p. A nádori leirat kikötötte: „az adózó népnek kímélésére nézve... Zsidók olly helyekre, a’ hol eddig nem voltak, még csak árendálás örvével se bocsájtassanak be, a’ hol pedig mostan volnának, minden módokat el kelletik követni, hogy azok számok ne szaporodgyon” MNL JNSZML JKK Közgy. jkv, 1824, 706. sz.
