Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
képező aranyait, gyémántjait, valamint azt, hogy azokat hová ásta el, vagy ha adott át tárgyakat valakinek, kinek és jelenleg kinek az őrizetében vannak? A papírlapot mindenki töltse ki, mert aki bevallja annak nem lesz bántódása, aki azonban nem az a következményeket látni fogja. Erre újra magunkra hagytak bennünket, s rövid idő múlva engem Zeisler Oszkárt szólítottak elsőnek, hogy menjek be a Sófalvi féle háznak egyik helyiségébe csomagjaimmal együtt. Bementem, letettem a csomagot, és asztal elébe állva ez az egyén ujjamról lehúzta a karikagyűrűmet, zsebemből kivette a pénztárcát, kinyitotta, kivettem a pénzt belőle az ő utasítására és 1500 P[engő] saját pénzemet, valamint a zsebemben lévő törökszentmiklósi izrjaelitaj Szent Egylet814 pénzét - 400 P. - mely nálam volt megőrzés végett átadtam részére. Összes zsebeimet átkutatta, órámat, tintaceruzámat, aprópénztárcámat és minden nálam lévő iratomat elvett tőlem. Utána meztelenre vetkőztetett, ruháimat szemem láttára átkutatta, - a rajtam lévő félcipőben még a talpbetétet is megnézte -, majd csomagomat kibontotta és a benne lévő 1 rend ruhámra azt a megjegyzést tette, hogy ilyen jó ruhában nem lehet munkába menni. Majd ismét azt mondta, hogy öltözzem fel, - rámutatott a szemben lévő szobára, s azt mondotta, hogy oda menjek be. A csomagomat a két szoba között lévő verandára tétette le, s bementem. Ekkor rámutatott a földre és a következő szavakat mondotta: Feküdj le. Utána szabályszerű gúzskötésbe helyezett, - lábam közé karót tett -, úgy hogy kezeimet sem tudtam széjjel venni. Az egész jelenet lefolyása alatt mind a két általam ismeretlen egyén jelenvolt. Mindketten egy időben megbotoztak. Az ütlegelés következtében szemüvegem összetörött, az egyiknek botja a fejemen el is törött, majd 8 perc gondolkodási időt adott arra, hogy [szövegrész hiányzik] rejtettem. 8 perc múlva megjelentek mindketten újra és azt mondták, hogy eszembe jutott-e már valami. Meglepetésemben nem gondoltam arra, hogy ha valaminek pénzt adtam letétbe, hogy azt is be kellett volna jelentenem. Bejelentettem, hogy Kiss Rozáliának a szomszéd fűszeresüzlet tulajdonosának átadtam 2000 P-t azon célból, hogy bármi is történik velem és családommal és szükségem volna élelemre, vagy ruházatra, abból a 2000 P-ből ha én írok neki, amennyit kérek küldjön el. Ugyancsak 2000 P-t átadtam Sánta Dezsőnek, aki nálam 20 éven át mint alkalmazott volt hasonló célból. Megjegyezni kívánom, hogy ezen csekély összeget csak azért adtam át, mert engem már 1919-ben a Kommün átalakuláskor teljesen kifosztottak, és esetleg ilyen dolog adná elő magát, akkor legyen honnét kérni a saját pénzemből. Erre a kijelentésemre újra el kezdtek verni, majd a gúzskötési 266 814 Temetkezési és jótékonysági egyesület
