Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
lakásból neki megfelelő dolgokat átvitette a másik lakásba, abból pedig egyes dolgokat átszállíttatott egy harmadik házba, egyszóval a városban hurcolkodás állott be, amely oly nagymérvű volt, hogy teherautóval is nem egy ízben szállítottak ide - oda esetleg a város határán túl is berendezési tárgyakat. Egy ilyen nagy hurcolkodás alkalmával összeszedték mint hallani lehetett a zsidók összes rekamiéit. Abban az időben zsidótörvényről vagy zsidó vagyonról még szó nem volt és így tisztelettel alulírottnak nem is volt meghatalmazása arra, hogy esetleg közbeléphessen. Ez a lakás foglalás egész április folyamán is a legnagyobb mértékben folytatódott, annyira, hogy a városi hatóság még ma sem tudja, hogy tulajdonképpen hány lakás került ilyen módon a németek birtokába az összes kulcsokkal egyetemben. Azokat a zsidókat - mind jobb módúak voltak - természetesen abban az időben nem lévén még felállítva a gettó, internálótáborokba vitték el, s hozzátartozóikat a házból elzavarták. A zsidótörvény megjelenésekor a városi hatóság gondolkozóba esett, hol is helyezzék el a gettót. Ez a kérdés is soká vajúdott és elegendő időt adott a zsidóknak arra, hogy értéktárgyaikat vidéken és a környező tanyákon helyezzék el. A gettó megalakulásakor a város megkezdette a zsidó háztartások leltározását és lepecsételését. A kulcsokat a városházán helyezték el és abban az időben a német katonaság szóbeli kívánságára kiadták a kulcsokat és a német katonaság újból nagy részét foglalta el a zsidó lakásoknak. Tisztelettel alulírott a folyó évi április hó 29-én megtartott minisztériumi értekezlet eredményeképpen érintkezésbe lépett a városi hatósággal, megalakította a pénzügyőrség tagjaiból a leltározó bizottságokat, a város által kirendeltetett hatósági tanukat és megkezdte a munkálatokat, vagyis a leltározást és a biztonságba helyezést, egyben felkérte a várost, hogy lakáskiutalást addig ne eszközöljön, amíg a leltározás keresztülvezetve és a berendezés biztonságba helyezve nincs. Sajnos módszeres és a leltározás topografikus7!W sorrendben való eszközlése kivihetetlen volt azért, mert a zsidó lakásokra rengeteg sok volt a jelentkező és a rendszeres munkát megakadályozta főleg a német katonaság, amikor egymást követően rövid időközökben ontották az igényléseket és követelték nem csak a zsidó lakások, de a zsidó üzletek kiürítését is, mégpedig olyan rövid időn belül, hogy azt keresztülvezetni nem lehetett. Opponálásomra nem egyszer jelentette ki az eljáró katonai személy, hogy itt nincsen zsidó vagyonról szó, mert minden a magyar államé, viszont az ő kívánságaikat teljesíteni és őket a szükséges dolgokkal ellátni a magyar állam kötelessége. Ezen kijelentést megtoldották azzal is, hogy ha a kiürítést határidőre nem teljesítjük, ők a helyiséget erőszakkal is kinyitják és a benne lévő dolgokat kihajigálják az utcára. És ekkor megkezdődött a vagyonmentés azon formája, hogy az egyes lakásokban, 789 246 789 területi
