Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

IV. 6. Szemtanúk

IV. 6. 1. Zsidóüldözés és a közvélemény

1944-ben a magyar társadalom döntő többsége közönyösen figyelte zsidó szomszédjai tragédiáját. Kevesen működtek együtt aktívan a megszállókkal, de nagyon csekély volt az üldözöttekért tenni próbálók száma is. Eközben a kollaboráns magyar kormány a zsidók javainak elkobzásával tömegeket tett érdekeltté a kampányban. A társadalom zsidó és nem zsidó részét összetartó szálak ekkorra végzetesen meggyengültek. A helyi közéletben már jóval a német megszállás előtt a kirekesztő vélemények domináltak. A zsidók többsége az üldöztetések ellenére ragaszkodott magyar kultúrájához és identitásához, a társadalom túlnyomó része azonban már nem tekintette a zsidókat a nemzet részének. A zsidókérdést a társadalom mérsékeltebb felfogású része is alapvető és megoldandó nemzeti sorskérdésként kezelte. A zsidóellenes politikának erkölcsi muníciót biztosított az egyházak és az értelmiség jelentős részének támogatása.625 Bár 1944-ben az emberi alapjogokat megsértő zsidóüldözést többségükben ellenezték, a támogatás nyilvános és egyértelmű megvonására sohasem került sor. Az átlagemberek hozzáállását sajátos rutinizálódás jellemezte: egyre többen tekintették természetesnek, hogy a gyarapodás legkézenfekvőbb útja zsidó polgártársaik vagyonának, pozíciójának megszerzése. A propaganda a jogos tulajdon visszaperléseként kommunikálta egy kisebbség kisemmizését, ezzel is eliminálva a résztvevők erkölcsi fenntartásait. Családok százezrei számára vált a társadalmi felemelkedés bevált útjává a kérvény, a petíció és a feljelentés.626

A vészkorszak idején történtek természetesen nem függetleníthetők attól a ténytől, hogy az ország ekkor már negyedik éve háborúban állt. A szenvedések és nélkülözések következményeként mélypontra került a társadalmi szolidaritás általános szintje.627 A passzivitás egyik lehetséges magyarázata a háború százezernyi áldozatát gyászoló, elszegényedett és éhező lakosság fásult közönye. Az ország háborúba lépése a zsidóság lojalitásával kapcsolatos előítéleteket is növelte. A hatékony propaganda miatt a zsidóság az ellenségkép központi elemévé vált. 1944-re a közelgő vereség árnyéka tovább erősítette a mindenütt ellenséget kereső nacionalista attitűdöket. Az eseményeknek volt egy sajátos „önbeteljesítő” logikája is: a jórészt hazafias álláspontot követő és lojális zsidóság jó része az üldöztetések és a

625 Juhász 1984.

Ezekről a jelenségekről lásd: Szekfű 1947, 52-59. p., Bibó 1984, 146-149. p.

Szolnokon például a bombakárosultaktól a helyiek csillagászati összegű bérleti és fuvardíjakat követeltek, a főispán internálás terhe mellett tiltotta ezt meg. Urbán Gáspár főispán rendelete, 1944. április 20. MNL JNSZML Jászkisér k. ir. 2730/1944.

205