Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
fenyegetettség hatására a háború vége felé már valóban a szövetségesek győzelmében reménykedett. Ez tápot adott a zsidókat „ötödik hadoszlopként” megbélyegző propagandának. 1944-ben érték Magyarországot az első igazán súlyos bombatámadások. A polgári áldozatok, az ellenséges légi tevékenységgel kapcsolatos eltúlzott híresztelések a zsidóellenes hangulatkeltést segítették: a sajtó a zsidóságot az angolszász „légi terroristákkal” azonosította. A keleti frontot megjárt magyar katonák egy része is erőteljes zsidóellenes „munícióval” érkezett haza.628 Vitatott kérdés az is, hogy mennyit tudott egy átlagos szemtanú a zsidóellenes művelet valódi céljáról. Az államigazgatás alsóbb régióiba, az átlagemberekhez pontos információk nem jutottak el, de a keleti frontot megjárt férfiak beszámolóiból, a szövetségesek rádióhíreiből a közvélemény is értesülhetett a német tömeggyilkosságokról. Ha ezeket a híreket sokan nem is hitték el, az legalábbis gyanút kellett, hogy keltsen az események minden jobb érzésű résztvevőjében, hogy a zsidók - az aktív korú férfiak munkaszolgálata miatt - munkára nagyrészt alkalmatlan tömegét utolsó személyes tárgyaitól is megfosztva, láthatólag véglegesen szállítják el az országból. Petíciók, újságcikkek „elszólásai” jelzik, hogy sokan tudták/sejtették a művelet valós konzekvenciáit. A magyar kormány és a sajtó magyarázatai szerint a zsidókat dolgozni vitték Németországba. Az öregek és gyermekek elhurcolását azzal indokolták, hogy jobb a munkamorál, ha a családok együtt vannak. A hazugság átlátszó volt: vidékről Németországba a korábbi években is nagy számban indultak (főleg mezőgazdasági) idénymunkások, ám ott szó sem volt a család kiutazásáról. 1944 tavaszán és nyarán a magyar közigazgatás és rendvédelem szinte minden más feladatot félretéve intézte a zsidóellenes akcióval kapcsolatos teendőket. Közel félmillió ember hetek alatt megvalósuló összegyűjtése, kirablása és elhurcolása messze meghaladta az apparátus teljesítőképességét, ezért jelentős számban kellett igénybe venniük más állami alkalmazottak (egészségügyi dolgozók, vasutasok, pedagógusok) és magánszemélyek szolgálatait. Bevetették a polgári rendfenntartó erőket, beleértve a községi rendőröket, légoltalmi és egyéb segédrendőröket, tűzoltókat, sőt a tizenhathúsz éves fiatalokból álló leventealakulatokat is. Mindezzel a társadalom széles rétegeit tették, ha áttételes formában is, bűnrészessé. Az erőteljes ideológiai alapú kiképzés, a gyakran nacionalista és antiszemita leventeoktatók tevékenysége miatt a fiatalok nem ritkán lelkes végrehajtóknak bizonyultak. A túlélők visszaemlékezései fontos tényezőként hangsúlyozták a társadalmon A Nemzetvédelmi és Propaganda Minisztérium 1943 tavaszán készült bizalmas hangulatjelentése, idézi Karsai 2001, 99-100. p. 206
