Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

vezetők kiálltak Szarka mellett, míg mások, elsősorban a legtöbbet szenvedő tiszaroffiak a főszolgabíró szigorú megbüntetését követelték.

A népügyészségi és igazoló eljárások során Jász-Nagykun-Szolnok legfőbb tisztviselői több éves procedúrát követően, de végül tisztázták magukat a kollaboráció és a zsidóüldözés vádjai alól. Ebben jó kapcsolatrendszerük és a zsidóság elitjével fenntartott viszonyuk is segítette őket. Figyelemre méltó az alispán ügyében hozott népügyészségi határozat érvelése: „nem merült fel adat a tekintetben, hogy a gyanúsított e téren számára előírt hivatali ténykedést túlhaladva fejtett volna ki hivatalos tevékenységet. ”592 A felmentő ítéletek természetesen az 1947-48 utáni politikai hajszától, állásuk és vagyonuk elvesztésétől nem óvták meg őket. A többi polgármester és főszolgabíró fél és három év közötti börtönbüntetésben részesült, a vármegye alacsonyabb beosztású tisztviselői között sem fordult elő ennél szigorúbb ítélet.

Kérdés, hogy tehettek volna-e ennél többet a szolnoki tisztviselők? Ha a pozícióját őrző főispán és a leköszönt (lemondatott) alispán tevékenységét összevetjük hasonló politikai irányultságú, azonos dilemmák és kényszerek szorításában tevékenykedő kollégáikéval, akkor azt mondhatjuk, talán igen, ennél valamivel nagyobb mozgástér is rendelkezésükre állt volna. Nikolits pécsi főispán például nem volt hajlandó összehívni a megyéjét magában foglaló deportálási zóna értekezletét és azon nem is vett részt. Jaross belügyminiszterhez írott levelében elutasította a „meggyőződésével ellentétes” politikáért viselt felelősséget.593 Bornemissza Miklós zempléni alispán részt vett az akcióban, de utóbb erőfeszítéseket tett a sátoraljaújhelyi cigánytelepen létesült gettó embertelen egészségügyi és ellátási viszonyainak javítására. Szót emelt a mentesítettekért és vegyes házasokért, valamint tiltakozott az orvosok és más egészségügyi szakemberek elhurcolása ellen a csendőrparancsnokságnál és a németeknél.594

Szolnoki kollégáik nem kísérleteztek hasonlókkal. Alexander alispán gettórendeletében hangsúlyt helyezett a közegészségügyi követelményekre, de azok betartása beosztottjai tevékenységétől függött. Az alispán különösebb szigor nélkül vezényelte le a gettók létrehozását, majd május végétől fokozatosan visszahúzódott az ügyek intézésétől. Nem tudjuk, hogy ebben a politikai kényszer vagy fenyegetés milyen szerepet játszott. Alexander egy

MNL JNSZML Szolnoki Nü. ir. 449/1947. (Alexander Imre alispán eljárása)

A forrásokból nem derül ki, hogy a belügyminiszter esetleg a kormányzó intervenciójára, vagy más okból nem fogadta el (négy ízben is) Nikolits lemondását. Molnár 2004, 107-109. p.

Egyébként eredmény nélkül. Tevékenységére lásd Fisch Miklós és más helyi zsidó vezetők tanúvallomásait. Bornemissza Miklós pere. HBML XXV. 1. 359/1949.

196