Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

ideig igyekezett egyes emberek érdekében eljárni, de néhány hét után irodája ajtaján „zsidó ügyben nem fogadok” felirat fogadta a közbenjárókat.595

1944 tavaszán a náciellenes vidéki köztisztviselők előtt két út állt: megőrizni pozíciójukat és a rendelkezésükre álló (korlátozott) eszközökkel mindent megtenni a megszállás hatásainak mérséklése érdekében, beleértve a zsidóellenes kampány lefékezését, avagy tömegesen lemondani, hogy ezzel demonstrálják beosztottjaik és a civil társadalom felé a helyzet rendkívüli és törvénytelen voltát. A szolnoki vezetők végül tulajdonképpen egy középutat választottak, amely talán a legrosszabb megoldás volt. Passzívan és vonakodva bár, de eljátszották a „végső megoldás” folyamatában számukra kijelölt szerepet. A hezitáló államfő halogató, időnyerést célzó taktikájához asszisztáltak, amelynek részeként nem kockáztathatták, hogy lényeges kérdésekben szembe menjenek a németek és magyar kiszolgálóik akaratával. A helyükön maradt tisztviselők többsége legfeljebb óvatos enyhítő gesztusokkal próbálkozott. Az átlagon felüli kurázsival rendelkező kivételek (mint amilyen Szarka Gyula főszolgabíró volt) próbálkozásai is meglehetősen bizonytalan, időleges értékűek voltak. Az üldözöttek egy részének nyújtott kedvezmények „ára” végeredményben a látszat fenntartása, a rendeletek pontos és gyors végrehajtása volt.596

Akik leköszöntek, azok a megszokott hivatali gyakorlat keretében, a normalitás látszatát megőrizve tették, továbbra is nevüket adva a történtekhez. Morális ellenállásuk így magánügy maradt, ugyanakkor tekintélyük beosztottjaik és a civil végrehajtók számára mintegy legitimálta a történteket. Ez a magatartás hozzájárult ahhoz is, hogy a zsidóság nagy részében fennmaradjon a hamis biztonság illúziója. Vezetőik abban a hiszemben voltak, hogy ugyanazokkal a hatalmi erőkkel tárgyalnak, akikkel negyedszázadon keresztül relatív békében éltek.

IV. 5. Tettesek: a magyar rendvédelem

A városokban működő rendőrségnek és a vidék rendfenntartását ellátó csendőrségnek kulcsszerepe volt a „végső megoldásra” vonatkozó náci tervek magyarországi végrehajtásában. A Jász-Nagykun-Szolnők megye területén működő csendőri és rendőri vezetők háború utáni peranyagait és tevékenységükre vonatkozó más forrásokat megvizsgálva vegyes kép

Titkosrendőrségi jelentés a belügyminisztériumba, 1944. május. MNL OL K 148. 1200. cs. 485-488. p.

Ezt az erkölcsi kérdést vetette fel naplójában Márai Sándor is, aki a kassai gettóba zárt apósa megmentése érdekében járt közben Schell Péter Abaúj-Toma vármegyei főispánnál. „A főispán, akit levélben kénem, hogy ne vigyék el a hetvenhat éves emben, hagyják a gettóban: pár soros elutasítással felelt. Azt ina, nem tehet semmit. De ha nem tehet semmit, mién nem mond le?’’ Márai 1945, 282. p.

197