Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

IV. Népirtás 1944-ben

juttattak.551 Az egyezkedés eredményeképpen (voltaképp a birodalom munkaerő-szükséglete miatt) ezen kívül a németek a IV. zóna területéről öt deportáló szerelvényt, több mint tizenötezer embert a megsemmisítő tábor helyett Bécs környéki munkatáborokba irányítottak. Bécs polgármestere június elején munkásokat kért a város környéki hadiüzemek számára Kaltenbrunnertől, az RSHA főnökétől.552 Utóbbi informálta erről Eichmannt, akinek kapóra jött a kérés, mert a szállítmányt így engedményként tüntethette fel a tárgyalások során. Az érintett zsidók a strasshofi elosztó táborból a környékbeli településekre kerültek, ahol többségük a mezőgazdaságban, a többiek romeltakarításokon és építkezéseken dolgoztak. Szelekció nem volt, a családok többnyire együtt maradhattak. Az elégtelen ellátás és a betegségek, valamint néhány SS kegyetlensége következtében sokan meghaltak, de végül mintegy 75 százalékuk túlélte a háborút.553

Két debreceni és egy szegedi transzport mellett ide került a Szolnokról indult két szerelvény egyike is, 2567 fővel valamint több kisebb kontingens, többek között Bajáról.554 Az eredeti német terv szerint Szolnokról a második csoport indult volna június 24-én Auschwitzba és ezt követte volna a „kivételezettek” csoportja.555 556 Megfelelő szállítókapacitás híján azonban várni kellett és végül a sorrend megfordult: június 25-én 22 órakor az utóbbi szerelvény indult el Budapest és a többnyire az életet jelentő ausztriai táborok irányába. A vagonírozást a magyar hatóságok kizárásával (feltehetőleg a Kasztnerékkel kötött alku feltételei, illetve a munkaképes, szakképzett emberanyag biztosításának szándékával) az SS hajtotta végre.536 A többieket magyar csendőri és rendőri segítséggel 28-án terelték a vasúti kocsikba. A

551 A Mentőbizottság 1944-es tevékenységéről és a Kasztner-ügyről részletesen lásd Braham 1997, 1012-1101. p.; Bauer 1994, 172-209. p. Kádár - Vági 2004, 209-244. p.; Molnár 2000, 183-197. p. A témakör kisebb könyvtárnyi szakirodaimához lásd: Braham - Bock 2008, 143-150. p., Braham 2001, 143-147. p., Novák 2004, 244. p.

552 Braham 1963, Doc. No. 184.

A strasshofi deportálásról lásd Braham 1997, 697-700. p.; Molnár 1995, 146-151. p., Schiller 1996, Szita 1991, 25-41. p., a magyar deportáltak ausztriai sorsáról Szita 1991, különösen 41-47. és 84-117. p.

554 A Mezőtúrról deportált Csillag Edit vallomása szerint a célállomáson, Strasshofban a deportáltakat személyi kartotékokon tartották nyilván, ezek szerint vidékről összesen 15.011 ember érkezett. DEGOB 3628. jkv.

555 Május végéig az általános gyakorlat szerint a munkaképeseket indították az első szerelvényben, az ekkor kapott parancs értelmében azonban a betegeket, időseket és hozzátartozóikat kellett elsőként útnak indítani. Ferenczy 1944. május 29-ei jelentése. Karsai - Molnár 1994, 510. p.

556 A válogatás szempontjairól és végrehajtásáról lásd az Áldozatok c. fejezetet.

187