Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
IV. Népirtás 1944-ben
Tiszai felső járásban Breznay Mihály főszolgabíró a járási jegyzői értekezleten elutasította az emberségesebb elhelyezésre vonatkozó terveket. Az alispán egyetértésével Kunhegyesen a cigánysor putrijaiban,501 * * Dévaványán szintén a település legszélén, egy zsidó tulajdonban volt fatelepen és környékén, megfelelő vízellátás és egészségügyi létesítmények nélkül helyezték el az üldözötteket.504 Jász-Nagykun-Szolnok megyében a polgármesterek és főszolgabírók közül többen az üldözöttek egy részét támogató, a folyamatot lassítani és mérsékelni igyekvő végrehajtók közé tartoztak. Ennek jeleként (legalábbis kezdetben) nem voltak szigorú rendszabályok, a bevitt holmik és élelem mennyiségét nem korlátozták. Ebben többnyire a közbiztonsági szervek is partnernek bizonyultak: engedélyezték a ki- és bejárást, csomagok, levelek és élelem bejuttatását. A megyei zsidók nagy része emberi lakóhelyeken, részben saját lakásaiban maradhatott. Egyes vezetők igyekeztek időt nyerni, ismerőseiknek kedvezményeket nyújtani, szemet hunytak mentési vagy enyhítési próbálkozások felett. A zsidók munkaerejét igyekeztek a racionalitás jegyében kihasználni. A hatóságok több helyen figyelmeztették őket a várható elszállításra.505 A gettókba költöztetést és a gettók felszámolását ismerős helyi rendőrök, csendőrök és hivatalnokok végezték, akik többnyire nem bántották a deportáltakat. Az időseket, betegeket és a holmikat kocsikon szállították a vasútállomásra. A legtöbb transzport élelemmel és alapvető szükségleti cikkekkel ellátva indult el a gyűjtőtáborba. Ugyanakkor a hatóságok tartották magukat a gettósításkor kiadott végrehajtási utasítás szelleméhez, mely szerint „a leghatározottabban és legerélyesebben kell fellépniük” és „semmilyen érzelmi momentumokra figyelemmel lenniük nem szabad”.506 Mindent egybevetve a vármegyei gettókban fogva tartottak helyzete országos összehasonlításban valamivel kedvezőbb volt. Nincs adat arra, hogy a cigányokat a zsidók megürült lakásaiba, vagy máshová helyezték-e el. A vármegyei gettósítás menetrendjének és főbb eseményeinek összefoglalását lásd: Csősz 2007. Túlélők tanúvallomásai Hamar Zoltán és Barna Gyula rendőrtanácsosok pereiben. BFL 1545/1948., B.16915/1948. 506 MNL JNSZML Jászsági alsó járás főszolgabírói ir. 225/1944. 176
