Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)

III. A kirekesztés évei (1918-1944)

A diszkrimináció és a gazdasági problémák ellenére a zsidó családok többsége az iskoláztatást változatlanul fontos befektetésnek tartotta, és gyermekeit nagy számban küldte gimnáziumba, még a két zsidótörvény után is, amikor az egyetemre kerülés lehetőségei rendkívül korlátozottá váltak. Bár arányuk folyamatosan csökkent (1911-1920 között 21,8%, a konszolidációs időszakban 12%), a zsidó diákok még az 1932-1944 közötti kritikus periódusban is magasan felülreprezentáltak voltak a középiskolákban: a jászberényi gimnáziumban például a tanulók több mint nyolc százalékát adták. Tanulmányi eredményeik még javultak is a korábbi időszakhoz viszonyítva. Ezt a jelenséget szintén értelmezhetjük asszimilációs erőfeszítésként, de az antiszemita nyomásra adott válaszreakcióként is.347 A helyi középosztályhoz tartozó, vagy oda törekvő szinte valamennyi család a helyi gimnáziumba, vagy a nőképzés fő színterét jelentő Zárdába (Érseki Polgári Leányiskola, utóbb Leánynevelő- és Tanintézet) küldte gyermekeit.

Az antiszemita környezet által kiváltott egyéni válaszreakciók közül a névmagyarosítás a két világháború között marginális jelentőségű maradt. A zsidótörvények idején felerősödő törekvés jeleként Jászberényben például 1938-1940 között öt ilyen kérést adtak be, de a városi hatóságok támogató állásfoglalása ellenére a minisztérium ekkor már egyiket sem teljesítette.348 349 Egyébként törvényellenesen, hiszen a zsidók névváltoztatását megtiltó törvény, vagy rendelet nem született.341'

III. 2. 2. Társadalom és politika (1921-1938)

A vármegyei zsidó elit és középrétegek jelentős arányban támogatták az ellenforradalmat, mert annak győzelmétől konszolidációt, a háború előtti konzervatív-liberális rezsim restaurációját várták. Az 1919-1921 közötti antiszemita erőszakhullám és az új törvényhozás első lépései nyilvánvalóvá tették, hogy utóbbira nincs remény. A magyar zsidók emancipált és hazafias többsége azonban továbbra is lojális maradt a magyar államhoz, és elutasították a nemzetközi közbeavatkozást jogsérelmeik ellen. A zsidó közép- és kispolgárság valamint értelmiség jelentős része a polgári demokrata (liberális) és szociáldemokrata ellenzék híve volt. Sokan támogatták a konzervatívnacionalista (burkolt antiszemita programmal fellépő) kormánypártot is, mert úgy látták, hogy a fajvédő szélsőjobbal szemben a kisebbik rosszat, illetve a stabilitást testesítette meg.

347 Karády 1997b, 131-143. p.

348 MNL JNSZML Jászberény pm. ir. 1938-1940.

349 Lásd Karády-Kozma 2002, 244-249. p.

121