Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
Zsidónak minősülők száma és vallási összetétele Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében és a városokban, 1941. In: Kepecs 1993, 70-173. p. település zsidónak minősülők ebből izraelita ebből keresztény keresztények aránya Szolnok 2847 2590 257 9 % Jászberény 612 574 38 6,2% Karcag 825 778 47 5,7% Kisújszállás 216 210 6 2,8% Mezőtúr 434 406 28 6,5% Túrkeve 183 179 4 2,2% J-N-Sz 8027 7442 585 7,3% A vármegyei zsidóság elmagyarosodása a színmagyar közegben különösen gyorsan ment végbe és az első világháború idejére lényegében befejezett folyamattá vált. A két világháború között egyedül Szolnokon élt egy kicsiny jiddis anyanyelvű (és ortodox) közösség. Ők részben valószínűleg az első világháború idején az oroszok által megszállt Galíciából menekült zsidók közé tartoztak.345 * A jászberényi Lehel AC csapatképe 1929-ből. Forrás: Kertész Gyűjteményi 120 1930-ban még 1,6%, 1941-ben 0,4%-os (182 fő) közösségen belüli arányszámmal. Kovács 1932, 10. p., Kepecs 1993, 173. p. 1941-ben a megye más részein összesen három jiddis anyanyelvű zsidó élt. Barta Géza (1909-1944) szobafestő a helyi futballcsapat gólerős szélsője és csapatkapitánya volt (a képen balról az első). 1943-tól munkaszolgálatosként a szerbiai Bor rézbányáiban végzett kényszermunkát. Radnóti Miklós költőhöz és sok száz sorstársukhoz hasonlóan Barta Géza is a halálmenetben pusztult el, 1944 novemberében.
