Csősz László: Konfliktusok és kölcsönhatások. Zsidók Jász-Nagykun-Szolnok megye történelmében - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 12. (Szolnok, 2014)
III. A kirekesztés évei (1918-1944)
a zsidó elemi iskolák száma nyolc volt, 13 tanerővel, 319 tanulóval (a megyei elemisták mindössze 0,6%-a).337 Az országot elhagyók száma ezzel szemben az egész korszakban jelentéktelen volt. A helyi zsidóság az egyre nehezebbé váló körülmények ellenére ragaszkodott szülőhazájához. A zsidók által kötött házasságok száma az új rendszer első éveiben folyamatosan nőtt, ami a stabilizáció jele. 1919-1920 kritikus évei után ez a szám elérte, majd a húszas évek közepére meghaladta az előző időszak átlagát. Ekkor jutott a századforduló utáni, még az erőteljes gyarapodás éveiben született utolsó generáció házasulandó korba. 1931-től kezdve azonban, a gazdasági válsággal és politikai radikalizálódással jellemezhető időszakban jelentős csökkenés figyelhető meg. A vegyes házasságok számának növekedése az első világháború előtti korszakhoz képest válaszként értelmezető az új rezsim politikájára, mely kétségbe vonta az asszimilációs politika eredményeit. Az első világháború előtti időszakban a vegyes házasság vagy kikeresztelkedés nem tűnt a szociális integráció szükséges előfeltételének. 1919 után viszont egyre többen érezhették azt, hogy ez fontos lépés társadalmi pozíciójuk és karrierjük szempontjából. A harmincas években a növekvő politikai fenyegetettség jeleként ez a tendencia erősödött. Jászberényben például 1914 előtt minden harmincadik, 1919-1931 között minden tizedik, 1932-1941 között minden hatodik házasságkötés esetében volt valamelyik fél keresztény vallású.338 Az első zsidótörvény megjelenését követően a házasságok száma tovább csökkent, sőt minőségileg is átalakultak: az esetek több mint 25 százalékában az egyik házasfél özvegy vagy elvált volt, tehát „a házassági piacon” „kisebb értékűnek” tekinthető.339 A vegyes házasságok aránya Jászberényben 1932 és 1941 között magasabb volt, mint a vidéki városok átlaga, arányaiban megközelítette Budapest adatait (bár a csekély abszolút számok miatt az arányokkal óvatosan kell bánnunk). Az általános tendenciákkal ellentétben itt nem tapasztalhatunk jelentős csökkenést 1939 után sem. 1940- ben (öt izraelita házasságból kettő) és 1941-ben is kötöttek vegyes házasságot a városban. Sőt még a zsidók és keresztények házasságát megtiltó harmadik zsidótörvény bevezetése után is többen adtak be ilyen irányú kérelmet.340 * Például egy honvéd őrmester és zsidó származású menyasszonya, akik a Honvédelmi Minisztériumhoz adták be házassági kérelmüket. Noha a törvény 118 337 Scheftsik 1935. MNL JNSZML Jászberény polgári házassági anyakönyvek, 1895-1950. Erre az általános tendenciára nézve lásd: Karády 1997a, 313. p. Az 1941. évi XV. törvénycikk a házassági jog módosításáról és védelméről. Magyar Törvénytár, 1941. 55-66. p.
