Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

Vezetőségének küldött pártbizottsági jelentéseket a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltárban őrzik, míg a forradalmi szervek jegyzőkönyveinek és iratainak jelentős hányadát az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában találtuk meg. Ezeket az iratokat, továbbá a Hadtörténeti Levéltár 1956-os vonatkozású anyagát ugyancsak átnéztük és a kötet összeállításához felhasználtuk. A közölt dokumentumok 1956 október közepétől követik nyomon a Szolnok megyei eseményeket. Jóllehet eredeti célunk az október 23-a és november 4-e közötti időszak kiemelésére irányult, a levéltári anyag hiányosságai és a forradalom korántsem jelentéktelen utóélete miatt számos november második felében és decemberben keletkezett forrást is közreadtunk. Ám az 1957 februárjától tömeges méretűvé vált megtorlás mindenféle legális ellenzéki megnyilvánulást lehetetlenné tett, s a restaurált párt- és tanácsi apparátus intézkedéseit tükröző dokumentumok publikálása már nem állt szándékunkban. A forrásokat keletkezésük időpontja szerint, naponként csoportosítottuk. Az adott napon belül a megyei szervekre és Szolnokra, a megyeszékhelyre vonatkozó jegyzőkönyveket, iratokat, felhívásokat stb. előre helyeztük és ezek után betűrendben követik egymást a többi településsel kapcsolatos dokumentumok. A járási forradalmi tanácsokat nem soroltuk előbbre, és a velük azonos közigazgatási szinten lévő városokat sem különítettük el a községektől. Az olvasó számára bizonyára szembetűnik a dokumentumok keletkezési hely szerinti egyenetlen megoszlása. A megyeszékhely után leggyakrabban a tiszántúli települések; Karcag, Kunhegyes, Kunszentmárton és Tiszaföldvár nevével találkozunk, míg a Jászság Jászberény kivételével igencsak alul reprezentált. Ennek oka elsősorban a forradalom területileg eltérő radikalizmusában rejlik. Ugyanis az 1956 októberében-novemberében keletkezett iratok túlnyomó részét később megsemmisítették. Kivételt képeztek azonban a karhatalom és a rendőrség által lefoglalt jegyzőkönyvek, felhívások, plakátok, röplapok, nemzetőr igazolványok stb., melyeket a forradalom résztvevői ellen indított büntetőügyekben felhasználhattak. A tiszántúli radikálisabb események szereplői ellen gyakrabban kezdeményeztek bírósági eljárást, mint a jóval csendesebb jászsági településeken és a Szolnok környéki falvakban, ahol a forradalmi tanácsok megalakultak ugyan, ám a funkcionáriusok elűzésére, tagosított földek visszaadására és a téeszek feloszlatására alig került sor. A szembenállás a Kádár-kormánnyal a Tiszántúlon jóval élesebben nyilvánult meg és ez ugyancsak szaporította a büntetőperek számát és nagyobb arányúvá tette az iratlefoglalásokat, ami végül a dokumentumok fennmaradását is elősegítette. 8