Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

számításból állt az új hatalom mellé.

144 Az 1989 előtt nyilvánosságra került emlékezések szerint Kádár János már 1956. november 3-án megérkezett Szolnokra. 1990-ben a Hét című tévéműsorban is elhangzott, hogy november 3-án délután 4 óra körül három katonai helikopter ereszkedett le a Vörös Csillag úti szovjet laktanya udvarára, amelyek egyike valószínűleg Kádárt és Münnicht szállította. Az adatközlő, Szekeres László, volt városi párttitkár szerint Mikojan, Szuszlov és Brezsnyev is Szolnokon tartózkodott ebben az időben.

145 A szolnoki magyar katonai repülőtéren szolgálatot teljesítő tisztek az 1990-9l-ben készült riportokban ezzel szemben azt állították, hogy 1956. november 3-án délután nem történt ismeretlen berepülés a város légterébe. Kádár és Münnich nem is érkezhetett ezen a napon Szolnokra, mivel Moszkvából csupán november 4-én, magyar idő szerint hajnali 5-6 óra között indulhattak el.

146 Marosán György november 5-én délután 3 órakor Tökölről érkezett repülőgéppel Szolnokra és ugyanezen a napon, este jött meg Kossá István, aki a forradalom alatt Csehszlovákiába menekült.

147 A rádió november 4-én hajnali 4 óra 5 perckor Münnich Ferenc nyilatkozatát közölte „Nyílt levél a magyar dolgozó néphez" címmel, majd 5 órakor „Figyelem! Figyelem! Kádár János elvtárs beszél" bejelentés után a munkásparaszt kormány megalakulását közlő Kádár-beszédet sugározták.

148 Kádár A nyomtatásban meg nem jelent visszaemlékezések teljes közlése személyiségi jogi korlátokba ütközik. A riportalanyok többsége már elhunyt. Leszármazottaik és a még élő személyek valószínűleg nem vállalnák az 1989 előtt készült interjúk nyilvánosságra hozatalát. Ezek egyébként sem tartalmaznak alapvetően új, eddig ismeretlen információkat, mivel Kádár és Münnich szolnoki tartózkodásuk idején nem tartottak folyamatos kapcsolatot a helyi funkcionáriusokkal. A kormány megalakulásának körülményeiről, a szovjet katonai és pártvezetéshez fűződő viszonyukról semmit sem közöltek velük. Az egymásnak ellentmondó visszaemlékezésekből az alábbiakban csupán olyan eseményeket ismertetünk, melyekre többen, közel azonos módon emlékeznek. Jóval megbízhatóbbak és sok konkrét adatot tartalmaznak az 1989-1993 között publikált interjúk, amelyeket Tiszai Lajos újságíró gyűjtött össze és jelentetett meg a Szolnok Megyei Néplap, a Nagyalföld és a Vasárnap című helyi lapokban. Vasárnap, 1991. október 11. 12. p. SZEREDA, Vjacseszlav- RAINER M. János (szerk.): Döntés a Kremlben, 1956. A szovjet pártelnökség vitái Magyarországról. Bp., 1956-os Intézet, 1996, 90. p. MAROSÁN György: A tanúk még élnek. Bp., Hírlapkiadó, 1989, 155-127. p. PIL,. 290. f 1. fcs. 89. ő. e. (Külföldön lehallgatott magyar rádióadások) 111. p. A Kádár János nevében, ám más által beolvasott beszéd magyarországi források szerint valamivel később, 5 óra 5 perckor hangzott el először a rádióban. Kádár ebben az időben valószínűleg úton lehetett Moszkvából Magyarország felé, ezért nem mondhatott személyesen beszédet a rádióban. 54