Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

Ozmin áriáját: „ím eljött a kéjes óra, és már áll az akasztófa, és a gége megszorul, megszorul" - hallhatták a szolnoki rádióhallgatók a Kádárproklamáció után az eseményekhez és a tragikus folytatáshoz semmi másnál jobban nem illő áriát.

154 A legrejtélyesebb kérdésről, Kádár János Szolnokra érkezésének pontos időpontjáról és körülményeiről a visszaemlékezések és interjúk közül egyik sem tartalmaz megbízható adatokat. Nincs róla tudomásunk, hogy Kádár megérkezésének helyi, magyar szemtanúja lett volna. Néhányan, akik erről nyilatkoztak, csupán feltételezéseiket fogalmazták meg, vagy a november 4-e után másoktól hallottakat adták tovább. Kádár a helyi pártfunkcionáriusok közül először, délután 5 óra körül valószínűleg Kálmán Istvánnal, a megyei pártbizottság első titkárával találkozott. A hajnali moszkvai indulásból arra következtethetünk, hogy repülőgéppel Ungvárig, onnan tovább helikopterrel leghamarabb a déli órákban érkezhetett meg a Tisza-parti városba, ahonnan Konyev marsall irányította a Forgószél hadműveletet. Feltehetően a hajnaltól szovjet megszállás alatt lévő katonai repülőtérre szállhatott le a magyar politikusokat szállító gép. Kálmán Istvánt november 4-én délután páncélautóval a József Attila úti laktanyába vitték. Itt rövid megbeszélést folytatott Kádár Jánossal, majd mindketten szovjet katonai kísérettel a Beloiannisz út Malinovszkij utca (jelenleg Baross út - Mária utca) sarkán lévő városi pártházba mentek, ahol már mintegy 15-20 kommunista funkcionárius gyűlt össze. Más visszaemlékezések szerint erre a találkozóra csak később, 20-21 óra között érkezett meg Kádár, akit pálinkával is megkínáltak. Kádár először a helyi eseményekről érdeklődött, majd a szovjet beavatkozás okairól és a kialakult helyzetről tájékoztatta a megjelenteket. Az október 23-i tüntetés követeléseit jogosnak és igazságosnak, Gerő leváltását indokoltnak nevezte, de mint mondotta, az ellenforradalmi erők a munkások és a fiatalok felkelését saját céljaikra használták fel: a nagybirtokosok és tőkések hatalmát akarták visszaállítani. A vöröskeresztes segélyszállítmányokat a nyugaton élő ellenséges elemek eszközének nevezte, akik így szivárogtak be az országba. Külföldről érkezett fasiszta tisztekről beszélt, akik Miskolc térségében vezették az ellenforradalmi csapatokat. Ők, a Nagy Imre-kormány kommunista tagjai nem nézhették tétlenül, hogy százával gyilkolják le az ártatlan embereket, ezért váltak ki a kormányból és fordultak a magyarországi szovjet csapatok parancsnokához, hogy nyújtson segítséget az ellenforradalmi erők felszámolásához.

155 Interjú Fazekas Zoltánnal (a továbbiakban Fazekas-interjú). Készítette Ferenczy Erika, 1991. OHA, 282. sz. (a továbbiakban 282.) PIL, 290. f. 1. fcs. 89. ő. e. 140-141. p.; SZML XXXV. 61.f. 1. fcs. 1956. 5. ő. e.; Szabad Nép 1956. november 6. 2. p. 56