Cseh Géza: Válogatás az 1956-os forradalom levéltári dokumentumaiból - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 8. (Szolnok, 2006)

Kádár helyzetértékelése alapvetően hamis állításokra épült, hiszen a nyugatról érkezett vöröskeresztes személyzet egyetlen tagjára sem sikerült soha valamiféle politikai küldetést és lázító tevékenységet rábizonyítani. Miskolc környékén és máshol sem tevékenykedtek Magyarországon külföldi katonatisztek, a szovjet hadseregen kívül. A nagybirtokosok és tőkések hatalmának visszaállítására irányuló akciókról sem maradtak fenn források. Kádár egyértelműen a szovjet pártvezetés által szájába adott szöveget mondta fel Szolnokon, amelytől eltérni sem mert, még akkor sem, ha állításainak képtelenségével jobban tisztában volt, mint hallgatósága. Kádár rövid tájékoztatóját a városi pártbizottságon éjszakába nyúló beszélgetés követte, az ekkor neki feltett kérdések közül kettőt érdemes megemlíteni. Kádár fején friss sérülés nyoma volt látható, a jelenlévők meg is kérdezték, hogy mi történt vele. Ő azt válaszolta, hogy valamilyen járműbe ki- vagy beszállva ütötte be a fejét.

156 Hasonló sérülést két nappal később Marosán György is „beszerzett", amikor úton Budapest felé a páncélautó egy kiálló vasába verte be a fejét.

157 Kádár János egyébként is fesztelen modorban, talán a közösen elfogyasztott ital hatására is oldottan és jókedvűen viselkedett, ami szinte kizárja, hogy nem sokkal korábban fizikai bántalmazás, vagy lelki sokkhatás érte volna. A beszélgetés résztvevői Kádár korábbi, börtönbeli szenvedéseire is rákérdeztek. 0 válasz helyett feltartotta kínzásoktól tönkretett kezét.

158 Elképzelhető, hogy szubjektív tényezők, 1956 után Kádár János korábbi szenvedéseiről szándékosan terjesztett mendemondák befolyásolták a visszaemlékezőket az elmondottakban. Mivel azok a szolnokiak, akik november 4-én este a városi pártbizottság épületében Kádárral találkoztak már majdnem mind elhunytak, szinte lehetetlen emlékeik valóságtartalmát utólagosan megítélni. Münnich a november 4-i pártbizottsági ankéton nem vett részt és a visszaemlékezésekben is alig fordul elő a neve, talán azért is, mivel ő már november 5-én előrement Budapestre. Kádár kíséretébe tartozott viszont Erdélyi Károly, a túrkevei származású, fiatal diplomata, aki addig a moszkvai magyar követségen teljesített szolgálatot. Erdélyi Tökölről érkezett Szolnokra és Kádár János személyi titkára, egyben tolmácsa lett. Ugyancsak a tököli szovjet támaszpontról és repülőtérről érkezett Szolnokra, valószínűleg november 5-én Andics Erzsébet, Bérei Andor és Hidas Antal. Itt csatlakozott hozzájuk Friss István, aki Marosán György visszaemlékezése szerint Ungvárról érkezett. Ők Apró Antallal együtt a megyei tanács székházában rendezkedtek be. Andics, SZML, XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 5. ő. e. Vasárnap, 1991. november 3. 27. p. SZML, XXXV. 61. f. 1. fcs. 1956. 5. ő. e. 57