Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

RÉVEK, ÁTKELŐHELYEK Révek, kompok A folyókon való átkelés legelőször és legegyszerűbben a gázlókon át történt, s hosszú ideig ez volt a jellemző megyénkben is. A gázló sekély vízállású folyamszakasz volt, ahol az átkelésnél nem használtak segédeszközt. A honfoglaló magyarok a Tisza melletti jelentős gázlóknál nagyszámban megtelepedtek, majd Géza fejedelem fegyveres őrségeket is rendelt a jelentősebbek mellé. Később a gázlók szerepe a közlekedésben jelentősen csökkent, de még a XV-XVII. században is felhasználták őket, főleg a szilaj marhacsordák áthajtásakor. A mélyebb vizeken azonban a nomád népek is csak lovukba kapaszkodva, felfújt bőrtömlők, illetve bőrcsónakok segítségével tudtak átkelni. A folyami átkelésre a következő évszázadokban, állandó és mozgó átkelőhelyeket használhattak. Az előbbit híd-nak nevezték. Ez az ősugor eredetű szó állandó, szilárd szerkezetű építményt jelöl, ami valamely útnak folyó feletti áthaladását biztosítja. A mozgó átkelőhelyre az ősi eredetű hidas szót használták, amit napjainkban a komp szóval jelölünk. A komp és a rév fogalma a középkor folyamán lassanként összemosódott, és a hétköznapi nyelvben egyaránt használják, noha eredetileg jelentésük különböző volt. Kompnak azok a vízi járművek tekinthetők, melyek a folyón keresztül emberek, állatok, tárgyak átvitelére szolgálnak. Tulajdonságuk, hogy a hosszukhoz viszonyítva nagyobb szélességgel rendelkeznek, mint a többi vízi jármű (hajók, csónakok), s ebből következően a folyón hosszirányú szállításra alkalmatlanok, célszerűtlenek. A komp szónak nyelvünkben két jelentése is van. Egyrészt a folyami átkelésre használt vízi járműre, másrészt a hajómalom egy részére utal. A rév tágabb fogalmat jelöl, azon berendezések összességét - így a folyón kifeszített kötél, a lejárók, az emberek vagy terhek átszállítására szolgáló egyéb járművek (ide tartoznak a kompok is) - amelyek az átkelésre kerülő személyek, vagy anyagok gyors és biztonságos átvitelét és kirakodását szolgálják. A révre a latin portus szót használták a középkorban. Ez is kettős értelmű szó, egyaránt jelentett átkelőhelyet és kikötőt. A XVII. században a komp és a hidas szót egymással párhuzamosan említették. A hidas származékszót a híd főnévből képezték, s adataink szerint elsőnek 1556-ban vették azonosnak a komp, dereglye szóval. A hidas azt a lapos, alacsony dereglyét jelentette, mellyel lovakat, szekereket, embereket szállítottak a folyók két szemközti partja között. A komppal az átkelés két módon oldható meg, járóhidas és repülőhidas módszerrel. A járóhíd esetében a folyó szemközti partjai közt, a folyásirányra merőlegesen 74