Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

májusában Ulmann is lemondott a vezérigazgatói székről. Utódja gróf Zichy Ferenc lett. Szolnok határában 1845-ben kezdődtek a terület kisajátítási munkák. A város tanácsa és főleg a Kincstár sérelmezte, a Tisza-parton a kamarai tulajdonban lévő tutajkikötő, az ún. nagy „Portus" egy részének lefoglalását. A viták miatt a Középponti Vasút és a Kincstár képviselői 1846. október 17-én Szolnokon értekezletet tartottak, és szerződést kötöttek a Tisza-part használatáról. A vasútépítés gyorsan haladt, így 1847. augusztus 21-én a Magyar Középponti Vasút felkérte Hieronymi Ottó Ferencet és Reitter Ferencet, hogy a vonalat a megnyitás előtt próbamenet keretében vizsgálják meg. A sikeres próbautat követően 1847. szeptember l-jén a vasútvonalat ünnepélyesen átadták a forgalomnak. 1847. szeptember l-jén reggel negyed 9-kor indult el Pestről a vonat, melynek 16 kocsijában közel 700-an utaztak. Köztük volt István főherceg, az ország nádora, Kossuth és Széchenyi. A vonat fél 12-kor futott be Szolnokra. A 99 km utat 3 óra 15 perc alatt tették meg. A szerelvényt az „István" nevű mozdony vontatta, melyet a megnyitóra virágokkal díszítettek fel. Pár száz méterrel előttük a „Haza" nevű lokomotív haladt, hogy a pályán előforduló akadályokat elhárítsa. Szolnokon a vendégeknek pompás ebédet adtak. A vasúttársaság a megnyitóra a vágányok fölé épített facsarnokot, óriási ebédlővé alakította át, melynek tartópilléreit lomb- és virágfüzérekkel díszítették. Az ebéd fél 1-kor kezdődött katonazenekar hangjai mellett. A vendégsereg valódi álarcosbál képét mutatta, magyar, cseh, angol, francia, olasz nyelven társalogtak. A szabadban a nép magyarul beszélve színezte a bábeli zűrzavart. Az ebéden Kossuth pohárköszöntőt mondott István főhercegre, és méltatta a megnyitott vonal jelentőségét.

37 Széchenyi ellenszenvvel ír Kossuth beszédéről naplójában: „... Most Kossuth feláll az asztalra és hosszasan üvöltözik. A legközelebbi szomszédjain kívül senki sem hallja őt ... a mozdonyfütty komikus módon beleszól ... A főhercegre iszik ... Nekem ő, mint magánember szinte komikusnak tűnik ... de mint magyarnak, sírnom kell, mert látom, hogy ez az ember ... nagyon belezavar a legkigázolhatatlanabb bajjakba." Ehhez kapcsolódóan egy anekdotát említ Szabó Barna újságíró „Ismeretlen Szolnok" című művében. A szolnokiak a vasút megnyitásakor Kossuthot kérték fel, hogy az Országos Ipar Egyesület elnökeként tartson ünnepi beszédet. A főherceg azonban még a város tisztelgő küldöttségét sem fogadta, nehogy szónoklattal fárasszák a nagy út után. Kossuth a megbeszéltek szerint elkezdte beszédét, ám csak az ünnepélyes pillanat varázsát ecsetelhette, amikor a főherceg felkiáltott: "Mi az? Ki mer itt beszélni az engedélyem nélkül?" Mindenki megdöbbent, csak Kossuth beszélt tovább, mert nem hallotta a nádor szavait. Végül a szolnoki küldöttség pisszegése, a vendégek zajongása, majd a gőzmozdony nyikorgása belefojtották a szót. Állítólag ezért haragudott meg Kossuth a szolnokiakra. 22