Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

Az ebéd egy óráig tartott, majd István főherceg tovább folytatta útját Jászberénybe. Széchenyi sem várta meg az ebéd végét, a Pannónia gőzhajóval a Tiszán Szatmár felé indult.

38 A vasútépítést az 1850-es években tovább folytatták Debrecen felé. Az első elképzelések szerint a nyomvonal a régi indóháztól a Tisza-parton haladt volna tovább. 1851 áprilisában hozzá is fogtak a nyomvonal kitűzéséhez. A munkálatok 1852 decemberében kezdődtek, két év múlva pedig elkészült az a töltés, amely Száj oltói haladt nyugatnak, Szolnok határáig, és a mai Vízmű utca vonalán fejeződött be. A töltés végén elkészítettek egy őrházat is. Ezeket a munkálatokat még az Osztrák Államvasút végezte. Ezt követően a vasútépítés ezzel egy időre befejeződött, s szolnoki újraindítását a Tiszavidéki Vasút kezdte el.

39 A szolnok-debreceni vonal kiépítése 1852-ben megkezdődött ugyan, de a 120 km-es szakasz építése több mint öt évig elhúzódott. 1853-54-ben folyt a legintenzívebb munka, ekkor a munkások létszáma meghaladta a 9 ezer főt. Az építkezést négy szakaszra osztották: a szolnoki Zagyva-hídtól Törökszentmiklósig, innen a karcagi Pingyó csárdáig, a Pingyótól Kábáig, s végül ettől Debrecenig. A földmunkák 1854-re elkészültek, 1855-ben a távíróhálózat, 185657-ben pedig a kisebb hidak, átereszek építése folyt. A vonalon két vágány részére végeztek földkisajátításokat, de egyelőre csak egy sínpárt fektettek le. A pályaszakasz egyik jelentős építménye a szolnoki vasúti Tisza-híd lett, ami ezidőben 512 m hosszával hazánk legnagyobb vasúti fahídja volt. A forgalom ezen egy vágányon bonyolódott le. A hidat a Tiszavidéki Vasúttársaság építtette, a norvég származású Gregersen Guilbrandt pesti vállalkozóval. A vasút melletti felvételi épületek ma szabadtéri skanzen benyomását keltik. A törökszentmiklósi, fegyverneki és karcagi állomásépületet 1857-ben építette a Tiszavidéki Vasúttársaság. Ekkor épült a szolnoki is, de ezt később lebontották.

40 Szolnokon a vonal építéséhez szükséges nagymennyiségű sínt és más építési anyagokat az indóháznál rakták le. Ez még az Osztrák Államvasút tulajdona volt, amely a tárolást csak magas bérleti díjért vállalta. Ezért a Tiszavidéki Vasút az indóház előtt kb. 2 km-re egy leágazó vágányt létesített, ami a saját rakodótelepére vezetett. Ez utóbb meghatározta a vasút vonalvezetését is Szolnoknál. Amikor ugyanis a vasúttársaság árkalkulációt készített, kiderült, hogy az eredeti tervek (Tisza-parti vonal), a kisajátítás és a töltésépítés miatt Gróf Széchenyi István naplói. Szerk.: Viszota Gyula. 6. köt. (1844-1848) Bp. 1939. 629. p. SZML Szolnok ir. XVI. 1474/1907. CSEH Géza: Adalékok Jász-Nagykun-Szolnok megye vasúti fővonalainak kiépítéséhez. In: Zounuk 12. Szolnok,1997. 20. p. (Továbbiakban: CSEH G. 1997.) 23