Szikszai Mihály: Jász-Nagykun-Szolnok Megye közlekedéstörténete - Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Közleményei 7. (Szolnok, 2005)

szárnnyal való összeépítését, még abban az esetben is, ha a tervező akkor és most egyazon személy. /Közben 10 olyan év telt el, melyet joggal sorolhatunk építészetünk megújulásának korszakába./ Az épület megtartásának szükségessége folytán az építendő komplexumot a jelenlegitől bizonyos távolságra kellett telepíteni. A meglévő üzemi épülettől történő elmaradás egyben nem zárja ki, sőt lehetővé is teszi a réginek egy nagyobb rendezési tervbe való beleillesztését. [...] Funkcionális, alaprajzi kialakítás. Az épület alaprajzi kompozíciójában döntő súlya van az utascsarnok centrális elhelyezésének. A csarnok kiképzése és megfelelő reprezentatív kapcsolása a többi utasforgalmi és vasútüzemi egységgel az egész pályázat egyik kulcskérdése volt. Olyan megoldást keresni, melynél szempontként az egész térnek, sőt a rávezető útnak is szóló egységes nagyvonalú tömegképzés jut érvényre, másrészről a felvételi épület bonyolult szintviszonyainak esztétikus és architektikus megmutatása szerepel - ennél a tervnél sajátos formában valósul meg. A csarnok az étteremmel és a hozzá kapcsolódó terasszal szerves kompozíciós láncot alkot. Ez a horizontális kapcsolás jut érvényre a térre néző 3 m-es 130 m hosszú fríz megmutatásakor. Az azonos szinten futó vízszintes térlehatároló szerkezet a belépő galéria révén különböző belmagasság igényes helyiségeket a megfelelő magassághoz juttat. A tetőszerkezet a tér felőli oldalon a járda fölé nyílik /csővédelem és leárnyékolás/ és a csarnok terét mintegy megnövelvén bekapcsolja az előteret is a tömegalakításba. Hátrahúzott üvegfalával mintegy szívóhatást fejt ki az előtérre és a Beloiannisz utcára. A városkapu értelmezése tulajdonképpen úgy módosul, hogy maga a csarnok étterem terasz komplexum válik egy hosszan elfutó fríz alatt kapuvá. A csarnok elképzelés az előreugrott tető következtében átformálódik, hiszen a tartópillérek közötti üvegfal tulajdonképpen nem határfala a csarnoknak, kizárólag futési-hővédelmi indokok teszik szükségessé az alkalmazását. így valósulhat meg az a helyes elv, hogy a közönség „csarnok élménye" már tulajdonképpen az előtéren, vagy már korábban kialakul. Az első fríz alatti szélfogó pavilonsáv pedig csak mint szűrő és kiszolgáló „bútor" áll benn s térben, átmeneti tereket produkálva. Fenti elrendezési elv tulajdonképpen a csarnok város felőli oldalán történő elhelyezésének kizárólagosságát húzza alá. Alátámasztja a fenti elképzelést még az is, hogy nem célszerű a csarnok pályatest felőli hangsúlyozása, mivel sem a peronokon levő, sem pedig a személykocsikban utazók a perontetők miatt a csarnok architektúrájából jóformán semmit sem látnak. A vágányzat felőli 170